A 2010-es Szigetre minden nap kimentünk, de nagyon szolidak voltunk önmagunkhoz képest, mert legkedvesebb barátnémnak akkor már volt egy majdnem "teljesen elkészült kisfia". Na igen, ő az, aki augusztus 21-én szült, de akkor se hagyta ki a fesztiválszezont. Persze a tömeget elkerülte, én pedig szolidaritásból vele tartottam, de azért nagyon jó élmény volt ez, pláne, hogy így valószínűleg a mi bandánkban volt a legfiatalabb szigetes. Miután megszületett a bébi, barátnőm rögtön küldte az első fotókat (sajnos külföldön élnek), és mind közül leginkább az tetszett, amelyiken apuka tartja kisfiát a baba fürdőkád felett, és a szemfülesek észrevehetik, hogy csuklóján még ott a Sziget karszalag. :)

Sok szigetes élményem van, egészen kiscsikó koromtól, persze mint írtam, a dátumokkal hadilábon állok. Amikor véget ér, mindig azt gondolom, hogy hú ez felejthetetlen volt, ez volt eddig a legjobb, de aztán a programok, arcok, élmények összemosódnak a többi szigetes héttel, úgyhogy már gondoltam rá, hogy le kéne írnom akkor rögtön ezeket. Remélem, hogy "ősszigetesként" rászolgáltam az 50%-ra!

Szám szerint ez lesz a 6. Szigetem.Az elmúlt 6 év nyara nem telt el legalább 1 Szigetes nap nélkül. A Meex-nek köszönhetően már háromszor volt alkalmam az egesz fesztiválon ott lenni. De őszintén,az első igazi Szigetem 3 éve volt,nagyon jó barátokkal tölthettem,rengetget nevettünk,jellemzően az Auchannál alapoztunk majd hatalmasakat buliztunk és néha ma is emlegetjük azokat a sztorikat.
De mégis a legjobb a 2010-es volt,mivel ott találkoztam Alex-szel. A kettőnk története akkor,ott az első napon kezdodött. A Szigetnek köszönhetjük,hogy találkoztunk,amiért a mai napig irtó halásak vagyunk.
Az 1. nap mind ketten elszakadtunk a barátainktól es egymásba botlottunk. Valószínű, hogy az előző nap eltört középső ujja miatt akadt meg a szemem rajta,nem tudom,de minden esetre pár rézangyal után már felbátorodva és könnyedén leszólítottam kölföldieket is,beleértve Alext is.
Sose volt alkalmam egy hollanddal beszélni,így kaptam az alkalmon és szóba elegyedtem vele… egészen reggel 10-ig,amikor nagy nehezen elbúcsúztunk egymástól. Még emlékszem,mikor újra találkoztam a barátaimmal,kijelentettem,hogy nekem bizony ő lesz a férjem:D
Ez után együtt partiztuk végig a Szigetet és az utolsó nap igéretet tettünk,hogy még látjuk egymást,akármi is történjen. Így is lett, 3 hónapig interneten és telefonon tartottuk a kapcsolatot,majd meglátogattam Hollandiában.Később 6 felejthetetlen hónapot töltöttünk Londonban,ma meg együtt élünk Hollandiában. Idén a 3. közös Szigetünkön Szeretnénk megünnepelni az első Szigetes házassági évfordulónkat (mert ugye megmondtam,az elso nap után,hogy ő lesz a férjem:P ).
Sose gondoltuk volna,hogy eddig jutunk 2-en,szóval ezer köszönet a Szigetnek,hogy összehozott minket!

Ha a Nagyszínpad Kecskemét, akkor az A38-wan2 Miskolc. Na de melyik helyszínnek felel meg a Party Arena és hova kerül Zalaegerszeg?

Utcák, terek, házak, múzeumok, éttermek na és ötven-hatvanezer ember. A Sziget olyan, mint egy város, úgyhogy az Urbanista (www.urbanista.blog.hu) bloggere az elkövetkező napokban egy kicsit ilyen szemmel mutatja be a fesztivált. Első körben egyből egy gondolatjátékkal kezdjük: melyik helyszín melyik megyeszékhelyünknek felel meg? Fektessük hát egymásra hazánk és a Sziget térképét!

Ha a piros rész a Tiszántúl, akkor a sárga a Duna-Tisza köze és a piros természetesen a Dunántúl. (Jó, tudom, még a csónakház lekapcsolásával sem tökéletes a hasonlat, de inkább, mint Budapest, meg a két folyó sem ilyen arányban osztja az országot, de most fogadjátok el.)

Dunántúl
Zalaegerszeg: Világzenei Színpad (55)
Szombathely: Reggae Színpad (45)
Győr: Sportjátékok (23)
Veszprém: Medúza (26)
Kaposvár: Magic Miror (25)
Szekszárd: Roma Sátor (46)
Pécs: Zöld Udvar (59)
Székesfehérvár: Party Arena (42)
Tatabánya: Bor és Fröccs kert (8 - bocs ez átcsúszott a Dunán, de úgy sincs messze tőle)

Duna-Tisza köze
Budapest: Hungarikum falu (19)
Kecskemét: Nagyszínpad (32)
Szolnok: Headbangers Ball (29)
Salgótarján: European Meeting Point (16)
Eger: NOL City (37)
Miskolc: A38-wan2 Színpad (1)

Tiszántúl
Nyíregyháza: Blues Kocsma (6)
Debrecen: Nagy utcaszínház (31)
Békéscsaba: Jazz Színpad (9)
Szeged: Városközpont (53)

Persze mindez csak hasraütés-szerűen, pusztán a fizikai elhelyezkedés alapján párosodott így. Természetesen nem falu Budapest és Nyíregyháza sem egy blueskocsma, de mindenestre érdekes.

Országjárásra fel!

-dá- (sziget.hu, 2010)

Kedves Sziget
Egészen biztosan rendhagyó történetbe kezdek most, de már amióta először hallottam erről a játékról, azóta tervezgetem ennek levélnek a megfogalmazását.
Rendhagyó, mert bár én is elhivatott szigetfesztiválos vagyok, ismerek valakit, aki sokkal inkább az, és ha nyerek neki szeretnék nyerni..
Van egy nagyon nagyon jó barátom, akit a szigetfesztiválnak köszönhetek és a mai napig ahhoz is kötök. Ő Robi. A Fesztiválbarátom.

Úgy képzelem minden olvasó igazi fesztiválozó, aki pedig az, nagyon jól tudja is, hogy milyen is az a „fesztiválbarát”!
Egy fesztivál, főleg ha igazán komolyan veszed, nem ám gyerekjáték! Látszólag lazulás, de valójában rengeteg energiát beleteszel aztán talán még többet vesz ki. De természetesen egy cseppért sem kár. Ezt az intenzív hetet pedig nem lehet ám akárkivel átvészelni! Vannak különböző szűrési feltételek, kivételek, szempontok, amik alapján megtalálhatod a megfelelő partnert hozzá.
Ha igazi fesztiválarc vagy, akkor bizony kiköltözöl egész hétre sátorral, nem hiányzik a meleg víz, és nem bánod ha még a hidegért is sorba kell álnod. Ha ilyen vagy, akkor a fesztiválbarátod is ilyen. De attól hogy beállsz a zuhanysorba még egyáltalán nem biztos hogy megtalálod „az igazit”, így jöhet a többi szempont.

Itt viszont meg kell állnom egy pillanatra, hogy pontosítsak valamit. Felmerült bennem, hogy nem feltétlenül osztja mindenki a véleményemet és egyeseknél talán máris szereztem egy rossz pontot azzal, hogy csak a sátrasokat nevezem igazi fesztiválosoknak. Az, hogy ez tényleg igaz-e vitatható, én viszont már sajnos nem vonhatom vissza amit leírtam, de az érdeklődés fenntartása végett, - mivel innentől tovább szűkítve a kört, amúgy is egyre speciálisabbak lesznek a feltételek – szeretném hangsúlyozni, hogy a saját szempontjaim szerint megyek tovább.
Szóval. Kint vagyunk a fesztiválon. Kint lakunk, együtt sátrazunk. Még ha néhány órára, néha egy egész napra el is veszítjük egymást, megvan a találkozási pont, szemmel tartjuk egymást. Ami az én fesztiválbarátomat ezen felül igazán különlegessé teszi, hogy ezen a héten ez a találkozási pont nem csak egyszerűen a sátrunk, egy hétig ez az otthonunk mi pedig egy nagy család vagyunk! :)
A mi kis családunkat Robi tartja össze. 12 éves szigetelőként olyan ő közöttünk mint a (nem nagypapa!) nagymama(!) a nagy családi találkozókon. Nem csak hogy tudja a programokat, nekünk ő szervezi.Sőt a térképet sem újságból nézi, mert neki minden ott van a fejében!
Az évek alatt a családunk sokat bővült. sokan jöttek, sokan mentek, mert hát „nem mindenki engedheti meg magának, hogy egy teljes hétig fesztiválozzon”. De valahogy Robi igen. Most is nagy készülődésben van, hogy a család minél nagyobb részét összeszedje a szigetre. Naponta posztolja a soronkövetkező sziget nagy várományosait hogy lelkesítse azt aki ott lesz, és hogy fájdítsa a szívét annak aki nem.
Én is nagy szigetfesztiválozó vagyok, már hét éve hősszerelmes, de bizton állíthatom, Robinál fantasztikusabb szigetbarátot, és szigetelőt még sosem láttam. Hát ideje hogy ti is megtudjátok!

C&N újabb SZIGET-e egészen 2010-ig váratott magára, amikor kiderült, hogy a Kispál búcsúkoncertet ad a SZIGET-en. És bár C próbált pedálozni a Placebóval ismételten, N kikérte magának, hogy márpedig, mivel azon már voltak, és a Kispál ténylegesen utoljára lép fel, muszáj erre menniük! C motyogott még valamit a hűségről, de azért belement a dologba. Nagyon szerettek volna szülő nélkül nekivágni a nagy útnak, de N lévén még a 13 évével nem teljes-jogú állampolgár, köteles volt szülővel megjelenni. Tehát apai felügyelettel battyogtak be a SZIGET területére, ezúttal kihagyva a délelőtti programokat, csak a koncertre igyekezve. A szülői felügyelet leszakadt az egyik étkezős-sátornál, ahol ismerős arcokra bukkant, így C és N egy üveg kóla után, egyedül folytatták útjukat a nagyszínpad felé. Mivel korán érkeztek, az Esti Kornél zenekar volt éppen a színpadon. És mivel őket még szerették is, na akkor be a tömegbe! Ezúttal elhatározták, hogy igenis közel lesznek az együtteshez, így betolakodtak egészen előre, bár nem teljesen, hagyva egy kis helyet a hardcore fanoknak. Nagy boldogság töltötte el őket, hogy valóban itt lehetnek. És, hogy a színpadon álló énekes pont azt dalolta, hogy „Ki van kint a szigeten?”, az még inkább rátett a jókedvükre.
És következett a zenekar, amiért képesek voltak átverekedni magukat az egész tömegen, bár, mint kiderült, az egész elől sem volt teljesen elég. N megélte élete első tombolós SZIGET-ét, C pedig örült, hogy újra ott álhatott. A magyar számok egyik előnye, hogy N is tudta a szöveget, így őrült módjára kiabálva dalolták végig közösen az egészet, és mikor körbeadták a mézeskalácsbabát, ha beleharapni nem is (pedig meg kellett volna kóstolni!), sikerült elérniük a lábát, sőt, ahogyan C állítja, ő a szoknyájához is hozzáért.
A koncert végeztével pedig örültünk is, meg nem is, hiszen az imént búcsúztunk el egy nagyszerű zenekartól, ami az ország, ha nem a világ egyik legjobb zenei stílusát képviselte, méghozzá nagyon jól. De ezzel szemben állt az, hogy ott vagyunk a SZIGET-en, és, hogy maga a Hajógyári-sziget megadhatta nekünk azt az élményt, hogy ilyen közelről láthassuk még utoljára ebben a felállásban játszani az együttest. Köszönjük!:)
Még jelentkezünk: C(inti) & N(iki)

Bizonyított tény, hogy a repülőtéri fémdetektorok jóval alacsonyabb veszélyforrást jelentenek a pacemakeres háziasszonyok számára, mint Balázs Pali személye. Ezúttal azonban életerős fiatalok előtt lépett színpadra, akik túlontúl tisztában voltak az irónia fogalmával.




Mindez persze cseppet sem akadályozta meg őt az érzelmi húrok elemi erejű megpendítésében. Semmi kétségünk afelől, hogy már a nyitódallal képes lett volna rávenni bármely ötven feletti női közalkalmazottat, hogy családját maga mögött hagyva a Góbi sivatagba költözzön vele. Az egybegyűltek mellesleg első kézből szembesülhettek vele, hogy a frizuráját taglaló legendáknak nagyon is van alapja: amennyiben egy elkóborolt skót juhászkutya a színpad felé téved, garantáltan megkísérelte volna terelni művészünket. Persze a Disney-őzgidás romantika mellé egy jó adag micisapkás életérzés is vegyült a produkcióba, a Kék a szeme c. örökbecsű alatt önkéntelenül is kedvünk támadt volna leugrani a sarki Spicces Murmuc presszóba.

És bár az általános vélekedés szerint Pali slágereit képtelenség dekódolni egy farzsebből kikandikáló colstok nélkül, a „Nagy-szín-pad!” skandálás ennek szeges ellentétjéről tanúskodott.

nausea (sziget.hu, 2010)