A távoli, internet előtti időkben VHS kazettákon készült a mára legendássá vált Sziget Híradó, amit a fesztiválon, a moziréten mutattak be minden este. Videónkban ti is találkozhattok a főcímben estéről estére berohanó békaemberrel, a Sziget Híradó egyik szerkesztőjével, Kovács Ádámmal.

A Sziget mindig öröm, a Sziget néha sírás, néha veszekedés és düh, de minden évben jelen van az életemben.
2004-ben látogattam először, 2011-ben utoljára, és a kettő között még hatszor ;]
A legemlékezetesebb pillanatok a kezdetekben még a másnapos ébredésekhez kapcsolódtak, de ahogy felnőttem, egyre többet jelentett számomra egy-egy koncert vagy nagy találkozás. A 2007-es Tool és a 2011-es Hurts koncert felejthetetlen élmény.
A találkozás és együtt töltött idő Steve Forresttel (Placebo), Jacoby Shaddixszel (Papa Roach), Shannon Letoval (30STM) örökre kitörölhetetlen élmények egy zeneőrült életében.
Szeretem a Szigetet, mert szeretek külföldiekkel beszélgetni.
Szeretem, mert a délutánok mindig gasztronómiai élményt jelentenek számomra, és a barátaim számára.
Szeretem, mert ha elfáradok, csak leülök egy mozgalmas csomópont elé, és nézem, ahogy hömpölyögnek a fesztiválozók aligruhában.
Szeretem a Szigetet, mert ez számomra a nyaralás évről évre, még akkor is, ha Budapesten élek.
Idén is szeretni fogok, és veszekedni, és dühöngeni, és sírni, de sokkal többet nevetni a barátaimmal, idegenekkel, zenekarokkal és a Sziget dolgozóival...
Találkozunk idén is!

Az első Diáksziget után minden esély megvolt tehát arra, hogy a következő évben ismét legyen Sziget, méghozzá az elsőnél nagyobb és jobb. Müller és Gerendai is így gondolta. Nekiláttak tehát szervezni a következő Szigetet. Kapóra jött, hogy a legendává vált woodstock-i fesztiválnak éppen 25 éves évfordulója volt. Gerendai felvetette, mi lenne, ha olyan bulit szerveznének, amely egyfajta tisztelgés a történelemmé vált amerikai találkozó előtt, nem csupán magyar, hanem külföldi fellépőkkel is. A közönség tódult a bulira. Éppen százezerrel többen jöttek el, mint egy évvel korábban. A Szigeten megjelentek az igazi, nagy nevek. Eljött a Jethro Tull, a Ten Years After, a Grandmothers of Invention (Frank Zappa zenekara), a Jefferson Starship, a Birds, a Blood Sweat and Tears, és Eric Burdon is. A siker külföldön sem maradt visszhang nélkül. Az Eurowoodstock-ról beszámolt a nemzetközi sajtó és a Music Television is, miközben az eredeti helyszínen rendezett woodstock-i megemlékezésről a sajtó fanyalogva írt. A problémát ismét a pénz, pontosabban annak hiánya jelentette. A költségek „elszálltak”, a költségvetés szinte megtriplázódott. A 120 milliós büdzsé imponáló volt, a mérlegkészítés után fennmaradt 18 millió 700 ezer forintos tartozás viszont letaglózó a Sziget Kft. tagjai számára. A műkedvelő fesztiválszervezők olyan apróságokra, mint például az akkor még bőven kétjegyű infláció, nem gondoltak. A jegyárak megegyeztek az előző évivel és a bevételek-kiadások oldalait sem patikamérlegen mérték. Gerendaiék számára nem maradt más út, csak előre menekülni: meg kellett kezdeni a harmadik Sziget előkészületi munkáit, hogy ki tudják fizetni az adósságot.

A Szigetre is, mint oly sok más dologra, érvényes a mondás: nem jöhetett volna létre, ha nincs a rendszerváltás. A létező szocializmus évtizedeiben a szervezett nyári buliknak főként a KISZ építőtáborai adták a keretet. 1990. után csupán néhány - kisebb - rendezvény maradt életben. Az ideológia megszűnt, és magával sodorta a nyári táborokat is. Helyettük viszont nem volt semmi más. Azokban az időkben Müller Péter zenész és Gerendai Károly menedzser egyre többet beszélgettek arról, hogy jó volna egy olyan nagyszabású fesztivál, ami az odalátogatók számára nyaralási, koncertezési és más szórakozási lehetőségeket is kínál.

Az időpont alkalmasnak tűnt: abban az időben (is) érezhető volt egyfajta nosztalgia a hatvanas, hetvenes évek iránt. Müller és Gerendai Budapest vezetőihez fordultak az ötlettel, akik azt ajánlották hogy próbálják meg ők megszervezni az elképzelt rendezvényt, Budapest pedig majd segít nekik. Az első feladat az volt, hogy találjanak egy olyan területet, ami lehetőleg központi helyen van, mégis jól elkülöníthető a környéktől és jól is őrizhető. Elég gyorsan kiderült, hogy a feltételeknek az óbudai terület felel meg a leginkább. Ezzel azonban még csak egy lépést tettek meg. A néhány baráttal kiegészült kis csapatnak nem volt sem tapasztalata, sem irodája, no meg persze pénze sem. Lelkes segítői és jó tanácsadói viszont igen. Az első irodájukat például Szekfű Andrástól, egy reklámszakembertől kapták az Erkel utcában. Pontosabban, nem is egy iroda volt, hanem Szekfű fiának, Balázsnak a lakása, amelynek egyik szobájában ütöttek tanyát. Íróasztal, telefon volt, úgyhogy lehetett kezdeni a szervezést.

1993 tavaszán villámgyorsan megalapították a Sziget Kft-t, amelybe Müller a kapcsolatait, Gerendai a szüleitől lakásra kapott pénzt és a szervezői tapasztalatait, Szekfű Balázs pedig az irodát adta. Hátra volt azonban a legnehezebb feladat: pénzt kellett szerezni. Az első Sziget költségvetése 26 millió forint volt. Előre azonban csupán 8 és fél millió jött össze, de ez is apránként. A főváros például 500 ezer forintot adott, de kaptak támogatást a Pepsitől és a nagykanizsai sörgyártól is. A Taverna Rt már-már csillagászati összeggel, 3 millióval szállt be az üzletbe a vendéglátás jogáért.

A már megszokott, fergeteges hangulat, 76 hektáron, 66 programhelyszínen, 30.000 m2 sátorban és 3.500 m2 színpadon, 44 különböző országból érkező, összesen 250 külföldi fellépő és több száz hazai zenei produkció, naponta 200 különböző program: ez a 2006-os Sziget mérlege. A 14. Sziget zárónapján teltház volt, ezzel a heti összlétszám elérte a tavalyi 385 ezres rekordot. És ismét egy világrekord: ebben az évben, a Nagyszínpad előtti részen a világ legnagyobb tehenét ábrázoló mozaikot rakták ki 1700 m2-en, 1700 önkéntes segítségével.

15. jubileumi eseményre meghívót kapott 56 ország 250 külföldi előadója, 500 magyar zenekar és számos további hazai kulturális produkció. Az eső azonban hívatlan vendégként érkezett, így – bár sokan voltak a Szigeten – az előző évi csúcsot a rossz idő miatt, a kiváló program ellenére sem sikerült megdönteni. A hét nap alatt 371 ezer látogató volt kint a fesztiválon. Örömzenélésre hívta Manu Chao és csapata a Quimby zenekart. A Sziget nyitónapján, a Manu Chao koncert után a Nagyszínpad mögötti öltözőknél talált egymásra a két zenekar és hajnalig játszottak együtt saját örömükre. Aznap délután, a hangbeállás alatt Manu szemet vetett Kiss Tibi gitárjára, kölcsön is kérte, és a teljes koncertjét azon játszotta. Pink pedig a színpadra rendeltetett koktélt magának és zenekarának: a Caipirinha vodkás változatát, a Caipiroska koktélt választotta az énekes. A Nagyszínpadra érkező pincér előbb a takarásban a hangfalra akarta lerakni az italokat, de Pink behívta őt a színpad közepére. A megszeppent pincér előtt aztán le is térdelt, földig hajtva fejét, hogy megköszönje az italt. És ebben az évben érkezett a Szigetre a kezdetektól számított 4 milliomodik látogató.

Ebben az évben egy zúzós nulladik napi Iron Maiden koncerttel és öt további „teljes értékű” nappal várta látogatóit a Sziget. Ezalatt a hat nap alatt a látogatók száma elérte a 2005-ös és 2006-os fesztivál 385 ezres rekordját. Három napon is megdöntötte a Sziget az eddigi napi látogatórekordot, azaz több mint 65 ezer látogatót tudhatott magáénak. A legtöbben az R.E.M. napján voltak, összesen 70 ezer fesztiválozót szórakoztatott a Sziget – így szombaton ki kellett tenni a „megtelt” táblát. A Fesztivál egyre növekvő nemzetközi ismertségét mutatta, hogy nem csak a magyar közélet képviselői látogattak ki a rendezvényre: itt volt francia közélet egyik legmeghatározóbb és legnépszerűbb alakja, Jack Lang, egykori francia kultuszminiszter is.