Matthew Braghini (1969-, olasz vérű amerikai, turistaként érkezett hozzánk, aztán ittragadt, 1994 és 1998 között volt a Sziget nagyszínpadmestere)

1996-ban Karcsival nem mindenben értettünk egyet. Én Readinget szerettem volna követni: azokat léptessük fel, akik még nem nagyok, de jövőre azok lesznek. Azaz mindig egy lépéssel a zenei trend előtt. Két remek ajánlatot is kaptunk. 10 ezer dollárért kínálták nekünk a kanadai Alanis Morissette-et a nagyszínpadra. Karcsi meg erre az válaszolta, hogy ő ezt a csajt a vegyes kisszínpadra sem tudja feltenni! Akkor kaptunk csak észbe, amikor Morissette eladott nyolcmillió lemezt; akkor nagyon akartuk, de az ára már 80-100 ezer dollárnál mozgott.
 
Alanis végül tizenkét évvel később fellépett a Sziget nagyszínpadán, íme:



A másik ajánlatot a budapesti HMK-t vezető szerb srác tette, 20 ezer dollárért négy zenekart is kínált, közte a Throwing Musest, a Charlatanst és a Bellyt. Karcsi azonban nem akarta, inkább abba egyezett bele, hogy a Prodigyt, a Stone Rosest, a Sonic Youth-t, a Therapy?-t hívjuk meg. Azért ez sem volt kutya!


Részlet Jávorszky Béla Szilárd: Húsz év hév című könyvéből

Talán 94-95 körül lehetett az első szigetes élményem. Királyhelmecről indultunk el stoppal, sátorral és sok-sok liter borral felszerelkezve. Az útra máig emlékszem, mert amit csak ki lehetett hozni a kocka Ladából, azt kihozta a sofőr és a nagy ijedségre amikor végre megérkeztünk, meg is ittunk egy pár üveg bort. Onnantól már csak arra emlékszem, hogy az egész hét eltelt egy perc alatt

A SZIGET átölelt, magába szívott és nem engedett azóta sem el. Mindenkit ismertünk, megszámlálhatatlan barátunk volt. Olyan érzésem volt, mintha gyerekkori barátaim lennének a szigetlakók. Azt az óriási szeretetet (ilyen nagy közösségben) addig még sehol sem tapasztaltam és máig emlékszem erre az érzésre. Mindenünket megosztottunk amink volt, ételt, italt mindent, ami körülvett és boldoggá tett akkor. Akkor öltözött be a Lovasi robotnak vagy TV-nek, már nem emlékszem tisztán, a Kispál-koncerten és eldobtam az agyam tőle. Prodigy-koncert közben a tesóm elesett és majdnem összetaposták, úgy mentették ki, Iggy Pop felborította a színpadot - annyi energiája volt mint egy atomerőműnek…és..és..és.. Részegen elbújtunk a szemetes kukákba és onnan ugrottunk elő az emberek nagy megdöbbenésére - kurvára megijedtek:), amin mi óriásit szórakoztunk - sőt a mai napig emlegetjük:), annyira jóba lettünk az egyik kocsma tulajával, hogy reggel 4 körül minket kért meg, hogy álljunk be a pult mögé és szolgáljuk ki a vendégeket, aztán olyan bulit rendeztünk, hogy a fél Sziget odacsődült és reggel 8-ig állt a bál. Kiraktak vagy 200 hordót, amiket körülálltunk és hatalmas fadorongokkal elkezdtük ütni vagy 1000-en és egy olyan transz állapot kerekedett, amiben órákon keresztül lebegtünk és csak ütöttük-vertük a hordókat.

Sziget, imádlak azóta is, ha valami örök szerelem nálam, ez az:)"

A harmadik fesztiváltól kezdve már tudatosan épített pályán mozgott a rendezvény. 1995-ben már 3-4 ember számára állandó munkát jelentett a cég, a nyári fesztivál előtt, alatt és után pedig több mint 4 ezren dolgoztak Óbudán. A látogatók kezdték megszokni, hogy a Szigeten mindig megfordul néhány külföldi sztár. Az eredmények sem maradtak el. Az érdeklődés évről-évre nőtt. 1995-ben 173 ezren, egy esztendővel később, az első Pepsi Szigeten pedig már 206 ezren mentek szórakozni a III. kerületi helyszínre. A Pepsi-vel kötött szerződés biztonságot nyújtott a szervezőknek és garanciát arra, hogy az Eurowoodstock utáni idegőrlő időszak nem fog megismétlődni. Egyre színvonalasabb lett a program is. 1996-ban egy napra már két világsztár jutott, köztük Slash, Iggy Pop, a The Prodigy és a Therapy? A következő évben azonban már igazi sztárdömping volt a bulin. Eljött Budapestre David Bowie, a Motörhead, a Rollins Band, a fénykorát élő Chumbawamba, és a Faith No More is. Üröm volt az örömben, hogy a Prodigy az utolsó pillanatban visszalépett. A szervezők szerint ez volt az „áttörés éve”. A látogatók száma elérte a 260 ezret, a programok száma pedig a hatszázat. Ez az év még egy szempontból volt mérföldkő: ekkor tudósított először a helyszínről a Music Television. Ebben az évben már a külföldi látogatók aránya is látványosan megugrott. A Sziget Európa más fesztiváljaival közösen létrehozta a Yourope fesztiválszövetséget.

Bátyám kivitt 12 évesen a szigetre. Igazából nem érdekelt egyik koncert se, túl kicsi voltam hozzá. Volt kint valami vidámpark, ahova kivitt, ahol quadoztunk, tök jó volt.

Aztán felültünk valami hatalmas körhintafélére, amit annyira élveztem, hogy nyitot szájjal vihogtam közben. Pechemre arra szállt valami kavics, egyenesen a torkomba... Iszonyatosan fájt, ahogy belecsapódott a torkomba és igazából csak lenyelni tudtam. Vittek az orvosiba, belenéztek a torkomba, nem láttak semmit. Meghánytattak, ki is jött a kavics. Majd mentőautóval kivittek a szigetről. Na az menő volt. Bátyám utána elvitt a Heimpálba, mert mondták neki, hogy vigyen.

Baromi ideges volt, mert lemaradt valami koncertről. Most már tudom, hogy a 96-os prodigy koncertet hagyta ki miattam. Baromira sajnálom :(