Szigetek. Sok. Én szigetek, te szigetsz... Az első 1994-ben, akkor már annyira 14 éves voltam, hogy nem lehetett visszatartani. Természetesen egy hétre, aztán még sok másikra. Talán 2002-3 után már csak egy-két napra, aztán 2008-ban egyáltalán nem (?).  Eleinte mobil nélkül, el is hagytam volna az egy hét alatt. Ezeket a sorokat meg már azon írom! Ahogy fényképezőgépet se vittem, mert az meg még inkább elveszett/eltört/sörbe-vagy-Dunába esett volna. Úgyhogy nincs kép az olajfestékkel sárgára festett hajról, amit a nulladik napon kunyeráltunk valamelyik kocsmaépítő brigádtól. Vagy az arcon zsíroskenyérrel alvásról, a fáradtság, ugye. Vagy arra ébredni, hogy pajkos hölgyismerősök körömlakkal tetoválják az arcom. Meg a dobolásról, táncról az asztalon, táncról a színpadon, lángosról, kéregető punkokról, Viktorról, aik valahogy a mi sátrunk mellett landolt az első nap, aztán ottragadt, de nem tudta egy hétig, hol van, Krisna kajáról, VHKról a nagyszínpadon véradás után, két lánnyal való, hosszas vita utáni házasságkötésről, pohárgyűjtésről, sorbanállásról tusoláshoz, sorbanállásról italért, sorbanállásról sorbanállásért. Valószínűtlen helyeken zuhanni álomba és ébredni fel, suta szex a világ legkisebb sátrában, elindulni vízért reggel 10-kor mindannyiunknak és visszaérni 5 óra múlva részegen, víz nélkül, de élménnyel gazdagon. Filmek hálózsákban, Sziget TV-t nézve magunkra ismerni, Z+ -on üzenni haza, saját filmet forgatni PET-palack kamerával és egyéb hulladékkal. Hideg sör, meleg sör, kannás bor, becsempészett pálinka, aztán miután aktív kereső lettem, az italválaszték borsosabb része, meg ki tudja, még mi. Elmulasztott koncertek, spontán bulik, váratlanul jó ismeretlen banda, kiábrándító ikon, hátsó sor, első sor, külföldiek, belföldiek, zene rádióból, zene kocsmából, walkmanről, ipodról, lemezjátszópultból. Csend úgy reggel 7:30-tól 8-ig. Szerb dzsúdóbajnokkal megismerkedni és dobálni egymást részegen a füvön, a nagyszínpad oldalán. Kisszínpadok, világzenei színpad, önnépdalverseny, dr Máriás dedikál és jótanácsot ad, aztán sátrak, táncsátor, Magic mirror, nagyon sok sátor, meleg van, jól vagyok, tele van, szarul vagyok, hol a Tamás? Elszigetelten az ordas kinti állapotoktól, mosolyogva, könnyedén. Remélem, még sokáig.