Be kell, hogy valljam, nem sokkal fiatalabb nálam a Sziget. A 15. Sziget fesztiválon éppen, hogy 15 évesen vettem rész - láss csodás - édesapámmal. Vágytam arra, már évekkel előtte, hogy elmehessek egy Szigeset koncertre, de még csak kis tinédzser-hajtás voltam, így várnom kellett.

A 15. Sziget nulladik napjára kaptunk nővéremmel jegyeket, ám amikor elindultunk, még fogalmunk nem volt hova megyünk. Az Én szívem, tiszteletem és csodálatom egészen kicsi koromtól fogva Presser Picié, így hát számomra Őt az LGT-vel együtt színpadon látni, 90-es születésű gyerekként felért egy spontán orgazmussal. A képzelt riport egy amerikai popfesztiválról zenéjét is, Tőlük hallani. Hihetetlen élmény volt, és ez azt gondolom, nem válhatott volna valóra a Sziget nélkül. Azóta a nyár óta majd' minden évben kint vagyok, egy napokat, és olyan fantasztikus koncertek részese lehettem, mint Ska-P, Snow Patrol, Lily Allen, Kasabian, Muse, és sorolhatnám a végtelenségig. És le nem mondanék róla. Tavaly megtettem, és vérzett a szívem. Ott voltam a 15. születésnapon, mint szűz szigetező. És a 20-on szűz hetijegyező leszek. És azt hiszem, hogy a Szigettel folytatott szexuális életem relatív rendszeresnek mondható. És természetesen, életem első cikkét a 2012-es Szigetnek szenteltem, és ajánlót írtam.

És annyi mindent írhatnék még. Csak hát minek. Még évekig kint leszek, és gyűjtöm az élményeket. Majd ha egyszer abbahagyom (ha abbahagyom), talán írok egy könyvet. Vagy kettőt.