13 éve lemezipari munkásként - és előtte lelkes amatőr Sziget-rajongóként, a kezdetektől:) - nehéz választani "legjobb szigetes élményt".....annyi van, hogy könyvet írhatnék belőle. De talán mégis az a volt a legszebb, amikor átváltottam lelkes amatőrből szakmai közreműködővé, ha szabad ilyen nagy szavakkal élni. 1998 nyarán, általános iskolai nyelvtanárként jól megérdemelt nyári szünetemet töltöttem épp, természetesen birtokomban a Sziget hetijeggyel. Aztán jött egy álláshirdetés, és hirtelen azon kaptam magam, hogy ülök egy független magyar hanglemezkiadó főnökének az irodájában, és azt kérdezi tőlem, mikor tudnék munkába állni náluk. A válasz természetesen ez volt: Sziget után, mert megvan már a hetijegyem, és nem szeretném eladni! Majd eljött az utolsó beszélgetés, aminek a végén kimondtuk, hogy fel vagyok véve mint promóciós manager, és ahogy kijöttem a beszélgetésről, vonultam be a mosdóba, ahol lecseréltem a szép szoknyát és szép cipőt farmerre és tornacipőre, és húztam ki a Szigetre. A barátnőim sörrel köszöntötték az újdonsült managert, és aznap este úgy néztem meg az UP! zenekart, hogy tudtam: ők lesznek az első magyar együttes, akikkel dolgozni fogok.