Kövess minket Facebookon

Legjobb videók

Ugrás a videókhoz »

Legjobb sztorik

Ugrás a bloghoz »
  • A Szentháromság


    Évekkel később mindhárom előadó fellépett a Szigeten. Kik és ők és mely évben láthattuk őket?

      2012. augusztus 2.   hippikiller

      

  • Ki ő?


    Ki az alábbi képen látható, korántsem visszafogottságáról híres ifiúr, aki 1996-ban, 2002-ben és 2006-ban is fellépett a Sziget nagyszínpadán?.

      2012. augusztus 1.   hippikiller

      

  • Úttörőtábor az irodában


    Niklosz Kriszta (egykori Sziget-mindenes): Nem iroda volt az, inkább olyan jellegű, mint egy kollégium. Kezdetben voltunk négyen-öten, aztán folyamatosan jöttek ...

      2012. július 31.   hippikiller

      1993, borsa, kata, niklosz, kriszta, hőskorszak, szekfű, balázs, müller, péter, sziámi, gerendai, károly, iroda

Raw power avagy egy vödör víz

Matthew Braghini: Iggy Pop teljesen szétesett benyomást keltett. Sokat köszönhet a turnémenedzserének, aki előre kért egy nagy vödör jeges vizet, direkt megkérdezte, nem baj, ha vizes lesz a lakókocsi, majd a fellépés előtt odament, és az egészet ráöntötte Iggyre, hogy magához térjen.





Részlet Jávorszky Béla Szilárd: Húsz év hév című könyvéből

  2012. július 17.   hippikiller

  matthew, braghini, iggy, pop, nagyszínpad, vödör, víz, jávorszky, bela, szilárd, 1996

Pogo, bunyó, bocs!

Kovács Tamás (1994 és 1998 között a Sziget zenei programjait szervezte)



1995-ben az Auróra koncerten Vigi, a gitáros - tizenkét éve kétakkordos punkot játszik, kedves, őszinte srác, balos, mint a punkok általában - a színpadról csak annyit látott, hogy a 10-12 ezres tömegben két kopasz veri a tarajosokat. Elkezdett üvöltözni, hogy itt vannak a skinheadek, a rohadt mocskos fasiszták, verjétek őket agyon. Mire 2-300 ember beszállt a buliba. Aztán kiderült, a két kopasz valójában katonai szolgálatot teljesítő punk, csak úgy pogóztak, közben meg lökdösték a haverokat. Ebből lett a tömegverekedés. Mondtam, Vigi, nem kapod meg a pénzed, ha nem mész ki, és nem kérsz elnézést. És pedagógiai sikernek éltem meg, hogy ez a nyakas srác kiment és elnézést kért.

  2012. július 17.   Balázs Bihari

  1995, auróra, nagyszínpad, pogo, punk, vigi, kovács, tamás, jávorszky, bela, szilárd

Chumbawamba a Szigeten: Mindennapi anarchiánk

A nyolcvanas évek elején, amikor Leeds, Barnsley, Burnley és Billingham ismeretlen punkzenekaraiból összeverõdött a Chumbawamba, a punkmozgalomban még jóval fontosabb volt a szellemiség, mint a stiláris eszköztár. De úgy egyáltalán, ha azt hallottuk egy társaságról, hogy "indie", vagy "noise", vagy "alternatív", vagy "indusztriális", vagy "mittudomén", nemcsak azt sejthettük, hogy mit mûvel a maga három akkordjával, hanem azt is, hogy mit gondol a világról.




"Az üzenet sokkal fontosabb, mint a zene", állt elõ a Chumba; persze mi mást mondhatott volna... - a muzsikálás még nem tartozott az erõsségei közé. A nyolcvanas évek elején, amikor Leeds, Barnsley, Burnley és Billingham ismeretlen punkzenekaraiból összeverődött a Chumbawamba, a punkmozgalomban még jóval fontosabb volt a szellemiség, mint a stiláris eszköztár. De úgy egyáltalán, ha azt hallottuk egy társaságról, hogy "indie", vagy "noise", vagy "alternatív", vagy "indusztriális", vagy "mittudomén", nemcsak azt sejthettük, hogy mit művel a maga három akkordjával, hanem azt is, hogy mit gondol a világról.

A Chumbawamba, hogy precízek legyünk, az "anarcho" vonulatba tartozott, lásd még Crass, Class War, Flux Of Pink Indians. '83-ban beköltöztek egy leedsi foglalt házba: kilenc aktivista, három macska és egy kutya. (A kutya, bizonyos Derek, ha jól emlékszem, több korai lemezen is a tiszteletét tette.) Aztán, ahogy illett, a "Csináld magad!" mozgalom keretében kiadót alapítottak Agit-Prop néven, majd Revolution címmel elkészítették első kislemezüket, és - különös tekintettel a bányászsztrájkra - főleg jótékonysági vagy politikai rendezvényeken léptek fel.

Hogy mindeközben mit gondoltak a showbusinessről, az a Live Aid koncertre reflektáló nagylemezükből igen pontosan kiderült. Pictures of Starving Children Sell Records; Starvation, Charity and Rock n Roll - Lies and Traditions - ezt a beszédes címet kapta, mintegy (a szervező) Geldofék képébe vágva: jó kis buli éhező gyerekek képével adni el a lemezeket. Csuda klassz. Éhhalál, könyörület és rock 'n' roll. Nyolcvanmillió font az éhező Afrikának, kábé a fele annak, amin Michael Jackson csücsül, vagy kábé annyi, amennyit a világ két-három óránként fegyverkezésre költ. - Lehetett ebben persze egy kis demagógia, de mit lehet tenni. Az agit-propaganda már csak ilyen műfaj.

A nyolcvanas évek végétől azonban pusztán ideologikusan már nem lehetett labdába rúgni. A radikális szellemű rockzenei irányzatok kifújtak lassan, a mainstream és az alternatív közti határok pedig átjáróvá váltak, csiki-csuki alapon. A Chumbawamba is fordult vagy kettőt a tengelye körül. Egyrészt az angol rebellis folklórból kiszippantgatta a maga hagyományát, másrészt meg - ugyancsak a népi hősök mintájára - olyan nyelven kezdett megszólalni, amely a legszélesebb körben is jól érthető. A popzene nyelvén. Ami a rebellis folklórt illeti, éppen kapóra jött, hogy a helyi adók növelése súlyos, országos ellenállásba ütközött - a Chumbawamba szerint vagy hatszáz éve, Wat Tyler parasztfelkelése óta nem volt a helyzet ilyen súlyos. A történelmi hűséget most ne firtassuk, ténynek legyen elég, hogy jó kis meglepetést keltett, amikor - munkáskórus gyanánt - előálltak egy tisztán a capella albummal. English Rebel Songs 1381-1984 - hangzott a címe, és hogy nem csak spontán gesztusértékkel bírt, abban biztosak lehetünk tavaly óta, mikor is immár kifinomultabb énektechnikával újra felvették.

A popzene terepét pedig a kilencvenes évek közepén előbb az Anarchy, majd az ötmillió példányban eladott Tubthumper albummal kaszálták emlékezetessé - nem kevesebbet állítva, mint hogy mosolygós-szellemes dalokkal jóval mélyebb nyom hagyható a disznó imperialisták képén. Hogy egy olyan zenekarnak, amely rendületlenül kiáll a maga anarchizmusa mellett, a multinacionális EMI lemeztársaság forgalmazta a lemezét, az többeket érzékenyen érintett természetesen. A Chumbának ugyanakkor "bizonyítania" kellett a túloldalon is, lévén a nemzetközi popbizniszben általában azt tartották, hogy egy anarchista zenekar bizonyára bebaszik, mint állat, lekési a koncertjét, viszont ronggyá hányja a szállodát. - Ilyesmik olvashatók a korabeli interjúkban: "Nem, az anarchista az nem ugyanaz, mint a sztálinista." "Igen, még egy anarchista is háborúba menne egy új Hitler ellen." "Nem volt olyan álmunk, hogy gazdagok vagy popsztárok legyünk. De úgy gondoljuk, ha valóban érvényesek a gondolataink, miért csak egy kis baloldali punkgettónak címezzük őket, miért ne inkább mindenkinek?"
"A legegyszerűbben azzal írhatjuk körül a Chumbawamba anarchizmusát, hogy mi nyolcvannyolc módon közelítünk mindenhez. Nem szavazunk a dolgokról, hanem addig tárgyalunk, amíg ki nem dolgozunk egy mindenkinek elfogadható kompromisszumot. Így nem keletkezhetnek csalódott tagokból álló klikkek, mint a demokráciákban vagy a legtöbb zenekarban."
"Mivel az anarchiát a legtöbb ember a káosszal rokonítja, mi megpróbálunk a legjobban szervezett brancs lenni a zeneiparban."
"Nemcsak azért játszunk popzenét, hogy a gondolatainkat közvetíteni tudjuk, hanem azért is, mert szeretjük. Az anarchizmusunk azon nyugszik, hogy az emberek minél örömtelibben éljenek."
"Minket nem zavar, ha a szegényebb rajongóink elcsenik a boltokból a lemezeinket. Csak azt kérjük, hogy ne a túlélésért küszködő kiskereskedőket válasszák, hanem a Virgin-féle megastore-okat."

Az EMI-kapcsolat a mérsékelt sikerű WYSIWYG (What You See Is What You Get) album után megszűnt, de a Chumbawamba ébersége nem lankadhatott továbbra sem. A General Electrickel például egy hétszázötvenezer dolláros reklámszerződést kellett felbontaniuk, mert mint kiderült, a vállalat katonai repülőkhöz is szállított motorokat. Ezzel szemben a Ford és a Renault töretlenül támogat dél-afrikai, olasz, brazil és indiai antikapitalista szervezeteket, csak hogy a Chumbával reklámoztathassa magát. Tudniillik mielőtt egy ajánlatra igent mond a zenekar, kontaktust teremt a helyi antikapitalistákkal, és csak akkor írja alá a szerződést, ha megosztozhatnak velük az így befolyt zsugán. Tetszettek már ilyenről hallani? Én még nem. Nekünk persze most az a legfontosabb, hogy a tavalyelőtti lapos Readymades után végre újra egy átütő albummal sikerült kirukkolniuk. Sőt. Azon sem lepődnék meg, ha azt mondanám: az eddigi legjobbjukkal. Mert miközben (ez) az Un tud annyit a mozgalmi popról, mint amennyit a Tubthumper tudott, akusztikus-folkos beütéseivel kitűnik az elődei közül. Mily bájos! - csettinthetnénk, ha nem csípne kissé a vitriol. Bár annak is megvan a diszkrét bája, amikor belepisilnek a gazdagok borába, vagy tortával dobálnak politikusokat, vagy katonák csencselnek egy lebombázott iraki múzeumban - mint ezekben a mesékben...

Hát tessék utánajárni. Augusztus 7-én, 19.45-től a Sziget Világzenei Színpadán.

Marton László Távolodó Forrás: Magyar Narancs (2004)

  2012. július 11.   Balázs Bihari

  2004, chumbawamba, leeds, anarcho-punk, nagyszínpad, feloszlott, marton, lászló, távolodó, magyar, narancs

Orrbavaló

Matthew Braghini: 1996-ban sikerült elhozni Slash-t is mindössze 15 ezer dollárért, amikor a Snakepit-formációért 40 ezret kért. Összedobott egy zenekart Slash's Blues Ball néven, lett belőle egy kis nyaralás Budapesten.

Azt vártam, igazi viszki-ivó hólyag, aki azt hiszi, ő a király. De a Bronski Beat után a legjobb, akivel valaha dolgoztam. Ő sem kapta meg az első osztályt, de csak nevetett, hogy mindenki őt bámulja a repülőgépen. Emlékszem, a lányom ott futkározott a színpad környékén, erre odajött hozzám Slash, és kérdezte, bemutatnám-e neki! Aztán felvette Biancát, aki persze azonnal elkezdte rángatni az orrbavalóját, kérdezte, mi ez a csúnyaság. Slash meg csak röhögött rajta.

Részlet Jávorszky Béla Szilárd Tíz év hév című könyvéből

  2012. július 10.   hippikiller

  1996, slash, nagyszínpad, matthew, braghini, orrbavaló, jávorszky, bela, szilárd

Lemmy elveszett!

Gerendai Károly: Lemmy, a Motörhead basszusgitáros-énekese annyira berúgott a fellépése után, hogy csak reggelre sikerült visszatérnie a nagyszínpadhoz.

Csizma, bőrkabát és útlevél nélkül. A ruhái nem izgatták, viszont egyetlen órája maradt, hogy kiérjen a repülőtérre. A hangosbemondó folyamatos felhívásaira végül valaki leadta az okmányt az információnál. Lemmy meg rendőri kísérettel robogott Ferihegyre.


Részlet Jávorszky Béla Szilárd: Húsz év hév című könyvéből

  2012. július 9.   Balázs Bihari

  1997, lemmy, motörhead, útlevél, nagyszínpad, jávorszky, bela, szilárd, húsz, év, hév

IvettSziget

  2012. július 6.   Pálinkás Ivett

  nagyszínpad, 2009

Charlie és Karcsi

Matthew Braghini: „A legnagyobb gondot David Bowie turnémenedzsere okozta. Képzelj magad elé egy kétméteres, 140 kilós Puerto Ricó-i feketét, akinek iszonyatosan nagy szája van. Nos, ez volt Charlie, aki mindenbe belekötött.

Elmondott minket mindenféle amatőrnek. A koncerten meg iszonyatos biztonság, mindenkit távol tartottak a színpadtól, engem is alig akartak felengedni. Alig vártam, hogy elkezdjék, gondoltam, legalább másfél óráig csendben marad. Karcsi épp sétált fel a színpadra, mire Charlie odaszaladt, ki a fasz vagy te?, azzal majdnem lelökte. Mondom neki, övé a fesztivál. És miközben Karcsi nyújtotta felé a kezét, Charlie-tól maratoni, abszolút lekezelő letolást kapott.”


Részlet Jávorszky Béla Szilárd: Húsz év hév című könyvéből

  2012. július 5.   Balázs Bihari

  1997, dávid, bowie, nagyszínpad, gerendai, károly, karcsi, charlie

Csoportépítő tréning - David Bowie a Szigeten

Kovács Tamás programigazgató: David Bowie 34 fős stábbal érkezett, tíz tonna túlsúlyt kért, ami olyan horribilis összeg volt, mint két másik színpad összes technikai büdzséje.

Kiderült, a mosókonyhától kezdve a cateringen át a mosogatóig, mindent magukkal akartak hozni. Lealkudtuk a felére, megjelent a stáb, és olyan élményben volt részem, amivel korábban csak Stingnél találkoztam (nem a Szigeten). Vége a beállásnak, a fényes csávók még fenn huhogtak, tíz méter magasan, tökig olajosan. Lenn hosszú asztalon megterített a stáb, Bowie ült az asztalfőn, tíz-tizenöt ember két oldalt. Mindenki várta, hogy hozzák a kaját, de Bowie intett, hogy nem, bevárják a két fénytechnikust. És a két csávó lejött, kimosakodott, leült, akkor jó étvágyat kívántak. Merthogy ez egy stáb, nem arról szól, hogy Bowie utazik a biznisz klásszon, a roadja meg jöjjön utána biciklivel. Csoportépítő tréning van. Ha elmennek másfél évre egy 120 előadásos világkörüli turnéra, ott mindenkinek ismernie kell a másik gondolatát. Hisz 120 alkalommal kell villámgyorsan felépíteniük a maguk kis városát.

Részlet Jávorszky Béla Szilárd: Húsz év hév című Sziget-könyvéből (2012)

  2012. június 30.   Balázs Bihari

  1997, sziget, dávid, bowie, kovács, tamás, nagyszínpad, road

Faith No More-setlist, 1997/Sziget

  2012. június 30.   Balázs Bihari

  1997, sziget, faitrh, no, more, setlist, nagyszínpad