Kovács Tamás (1994 és 1998 között a Sziget zenei programjait szervezte)



1995-ben az Auróra koncerten Vigi, a gitáros - tizenkét éve kétakkordos punkot játszik, kedves, őszinte srác, balos, mint a punkok általában - a színpadról csak annyit látott, hogy a 10-12 ezres tömegben két kopasz veri a tarajosokat. Elkezdett üvöltözni, hogy itt vannak a skinheadek, a rohadt mocskos fasiszták, verjétek őket agyon. Mire 2-300 ember beszállt a buliba. Aztán kiderült, a két kopasz valójában katonai szolgálatot teljesítő punk, csak úgy pogóztak, közben meg lökdösték a haverokat. Ebből lett a tömegverekedés. Mondtam, Vigi, nem kapod meg a pénzed, ha nem mész ki, és nem kérsz elnézést. És pedagógiai sikernek éltem meg, hogy ez a nyakas srác kiment és elnézést kért.

Kovács Tamás programigazgató: David Bowie 34 fős stábbal érkezett, tíz tonna túlsúlyt kért, ami olyan horribilis összeg volt, mint két másik színpad összes technikai büdzséje.

Kiderült, a mosókonyhától kezdve a cateringen át a mosogatóig, mindent magukkal akartak hozni. Lealkudtuk a felére, megjelent a stáb, és olyan élményben volt részem, amivel korábban csak Stingnél találkoztam (nem a Szigeten). Vége a beállásnak, a fényes csávók még fenn huhogtak, tíz méter magasan, tökig olajosan. Lenn hosszú asztalon megterített a stáb, Bowie ült az asztalfőn, tíz-tizenöt ember két oldalt. Mindenki várta, hogy hozzák a kaját, de Bowie intett, hogy nem, bevárják a két fénytechnikust. És a két csávó lejött, kimosakodott, leült, akkor jó étvágyat kívántak. Merthogy ez egy stáb, nem arról szól, hogy Bowie utazik a biznisz klásszon, a roadja meg jöjjön utána biciklivel. Csoportépítő tréning van. Ha elmennek másfél évre egy 120 előadásos világkörüli turnéra, ott mindenkinek ismernie kell a másik gondolatát. Hisz 120 alkalommal kell villámgyorsan felépíteniük a maguk kis városát.

Részlet Jávorszky Béla Szilárd: Húsz év hév című Sziget-könyvéből (2012)