A Sziget mindig öröm, a Sziget néha sírás, néha veszekedés és düh, de minden évben jelen van az életemben.
2004-ben látogattam először, 2011-ben utoljára, és a kettő között még hatszor ;]
A legemlékezetesebb pillanatok a kezdetekben még a másnapos ébredésekhez kapcsolódtak, de ahogy felnőttem, egyre többet jelentett számomra egy-egy koncert vagy nagy találkozás. A 2007-es Tool és a 2011-es Hurts koncert felejthetetlen élmény.
A találkozás és együtt töltött idő Steve Forresttel (Placebo), Jacoby Shaddixszel (Papa Roach), Shannon Letoval (30STM) örökre kitörölhetetlen élmények egy zeneőrült életében.
Szeretem a Szigetet, mert szeretek külföldiekkel beszélgetni.
Szeretem, mert a délutánok mindig gasztronómiai élményt jelentenek számomra, és a barátaim számára.
Szeretem, mert ha elfáradok, csak leülök egy mozgalmas csomópont elé, és nézem, ahogy hömpölyögnek a fesztiválozók aligruhában.
Szeretem a Szigetet, mert ez számomra a nyaralás évről évre, még akkor is, ha Budapesten élek.
Idén is szeretni fogok, és veszekedni, és dühöngeni, és sírni, de sokkal többet nevetni a barátaimmal, idegenekkel, zenekarokkal és a Sziget dolgozóival...
Találkozunk idén is!