Óva intő és figyelmet felkeltő rovatunk első epizódjában egy légiesen kellemes küllemű Sziget-lakót mutatunk be: mai alanyunk első napi húzónév-hangulatba öltözött, amikor a Cure tiszteletére száját is szemceruzával festette ki.

Barátunk elárulta, hogy nem nyalogatja szája szélét, így a szemcerka megajkazása nem okozhat gasztro-rémélményt az élet kifutóján. Azzal mindenesetre nem számolt, hogy a szemfestékkel vegyült könnycseppek könnyen a szája sarkába vándorolhatnak, ahonnan már csak egy köpés mentheti meg őt a dacos imázsváltástól. Ám az Első Nap Arca ennél dörzsöltebb: látszik ez smirglibarát arcbőrén és szemei harsány csillogásán – maga Hamupipőke sem csiszolhatta volna mattabbra ábrázatát. „Hamupipőke?” – kérdez vissza. „A kis copfos ribanc minden nagyszünetben nekem akarta adni az uzsonnáját, de mi inkább megmostuk a haját a WC-kagylóban” – réved vissza a csodálatos nyolc osztály dianás cukorral fűszerezett emlékeibe.
„Túró Rudival keltem, és tízkor már ott fityegett a számban a cigirágó. Délben toltuk az első dianást a szertárban, emelgettük a medicineket, nyeltük a légpuska-golyókat. Nyolc év az nyolc év” – döbbenti meg áltisis devianciáival a mellette ülőket. Hogy később miért jelentkezett a faipari szakközépiskola alternatív érlelésű gomba –és egyéb erdőszépítők szakára, már ő sem emlékszik. „Megjelent előttem a Madárvédő Golyókapkodó. Azt mondta, akar. Már nem emlékszem, mit. Megtettem” – szól röviden az érettségi bankettről. A közeli múltat egyre nehezebben felidéző Első Nap Arca a várakozásokkal ellentétben meglepően tiszta képpel bír a közeli jövőről: „Buli lesz” – jelenti ki ellentmondást nem tűrően.
Úgy legyen – szittya kjúrosok, szevasztok!

Csillag Marci