Az áttörés éve. Mire megvénülünk, részeivé válunk az európai kultúrának. Először látom élőben a nyolcvanas évek kedvenc zenekarát, a Sonic Youth-t, először tudósít innen akkori kedvenc televízióadóm, az azóta már lezüllött Music TV, és először bukkan fel az azóta csak harmadik kerületi rémként emlegetett Tarlós István polgármester neve a fesztivállal kapcsolatban.

Kiderül, hogy a techno zene basszusai különleges hatással bírnak a nyugdíjasok szívritmusára. Embriópózba görbülve, a párna csücskét szopogatva képesek csak átvészelni az éjszakákat. A békesség kedvéért hangszigetelt sátrakba költöztek a késői koncertek. Így nem csak melegebbek, de jóval porosabbak is az esték.

Megannyi koncertálom, és képtelenség mindegyiken ott lenni. A látogatók száma egyre emelkedik, a külföldiek aránya látványosan megnőtt, mégis egyedül érzem magam. Kétségbeesve keresem Ivánt. Az egykori NDK turistalányok szerepét átveszik a szláv nyelveken beszélő szőkék, és felbukkannak az olasz turistacsoportok, gusztusos hímnemű egyedekkel.
Megszületnek az első virtuális tudósítások. Uj Péter sms-ben nyomja a híreket az Internettónak. A jövő elkezdődött!

Részlet: Nagy Sziget könyv – tíz év hév (Crossroads Records, 2002)