A vizualizáció napjaink egyik legelkoptatottabb kifejezése, az EZO-TV, a keleti tanok bölcsességeinek és a new age lomtárának a legbecsesebb darabja. Mégis… Minden valamirevaló zenekar tudatosan vagy a tudat alatt él ezzel a nagyon hatásosnak mondott csodafegyverrel. Aki manapság hangszert ragad, az, mint egy varázsköpenyes mesefigura szárnyra kél gondolatban és elindul a világ nagy fesztiváljainak színpadára.

Ma már mindenhova oda tudja képzelni magát az ember – feldolgozhatatlan mennyiségű kép és hanganyag áll az álmodozók rendelkezésére. 1997-ben még nem nagyon volt a háztartásokban internet, de már nagy esemény volt a Sziget Fesztivál, 260 ezer embert vártak és olyan nevek léptek fel mint David Bowie, a Faith No More és hasonló zenekarok. Mi úgy vágtunk neki annak a nyárnak is, hogy „idén sem leszünk”, de ezúttal mindenképp kimegyünk, mert ezt már nem hagyhatjuk ki. Meglepetésünkre Kovács Rastamás, úgy ítélte meg, hogy nekünk mégis ott a helyünk.

Akkor még automatikusan járt minden fellépőnek a heti jegy, így minden nap ott álltunk a Nagyszínpad előtt és mit csináltunk? Vi-zu-a-li-zál-tunk! Fejben már az is megvolt, hogy hova fogjuk feltenni az 1x1,5 méteres molinónkat.

Vörös András, Szabó András és én fogadásokat kötöttünk, hogy hány éven belül vesszük be a Nagyszínpadot. Átlagosan 5-6 évet adtunk magunknak, de nem tudom, hogy a többiek komolyan gondolták-e ezt. Ma már nem tudom, hogy akkor pontosan mit kívántunk. Szerintem akkor még a szervezők sem voltak avval tisztában, hogy evvel a fesztivállal felcsillantanak valamit abból, amire akkoriban az MTV-n felnőtt generáció vágyott. Elhittük, hogy ennek az egész angolul zenélésnek vagy egyáltalán a zenélésnek lehet értelme. Ma már ezt azért árnyaltabban látjuk, de akkor ott egy elég komoly elhatározás vagy akarat fogalmazódott meg.

Bár nem az első, de a legemlékezetesebb élményünk mindenképp a 2000-es Sziget, amikor először beszabadultunk a Nagyszínpadra.

A többi zenekar, a Tankcsapda a Bloodhound Gang és a Bad Religion kamionnyi technikát pakolt fel, nekem még pótgitárom sem volt: az egész FF-cájg egy nm-en elfért. Ezután még 3x játszhattunk a Nagyszínpadon és ma azt gondolom, csínján kell bánni a vizualizációval. Avval egyébként sajnos, hogy magyar zenekar már nem kerülhet fel a világsztárok mellé, egy kicsit meghalt egy értékes darabja ennek a nimbusznak, hacsak…

Kovács Levente (FRESHFABRIK)