Ma, mikor nemsokára a 60 is robban, az embernek igencsak zsongani kezd az agyában a majd 50 éves "induló" a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról bakelitröl, amire a sok hallgatás közben ide is kerult véletlenul egy keresztbarázda , és ezért atomóra pontossággal kattog.

Ha valakinek bejött és bejön a Sziget, akkor az hosszú ideig tudja befolyásolni a gondolkodás módját és irányát. Ahogy tisztességes esetben a mozi sem csak a netto film, hanem : kiválasztás, készulödés, odautazás, sorbanállás, pöcsmörészés, vakaródzás, ismerösök, ismeretlenek, rágcsálás, reklám, na aztán a film, majd stáblista, kilépve elsö nagy levegö, meg az elsö nagy slukk, a Sziget-kaland is az elhatározással, pénzgyujtéssel-jegyvétellel kezdödik. Ha az elhatározás komoly a részletek már lényegtelenek, ahogy az ember fia (nagyon tudományos felmérés szerint ) kb. kétpercenként gondol a szexre, úgy a Szigetmániásnak (nagyon tudománytalan felmérés szerint) azért ötpercenként beugrik, hogy mennyi van még a képzeletbeli centiböl. Szóval ma 61, és elmondható, hogy nálunk a ráhangolódás már elkezdödött. És természetesen leginkább hangulatba kerulni úgy lehet, ha az ember belemászik és felidézi a régi dolgokat. Kezdjuk 2008-cal, talán azért , mert akkor is volt Iron Maiden, meg most is lesz.

Kezdö elsö vonalban zúzni vágyó tapasztalatlan fiataloknak kulönösen ajánlott elolvasni ezt az írást felkészuléshez, mert én bár megjártam jónéhány koncertet meg taposót, de akkor ott beleszaladtam néhány "csin"-be, más kárán tanul az okos. A dolog azzal indult, hogy fiam, akivel egyutt sátraztunk , négy órával a kezdés elött bevette magát az elsö sorba, hogy jó helye legyen . Egy jó óra múlva már vinnem kellet hozzá a túléléshez szuksége enni és innivalót, és már csak három órát kellett várni a tuzö napon. Elsö kikuszöbölendö hiba, hogy nem éri meg normál hárizsákkal vagy táskával, további használatra szánt cuccal menni a leendö zúzóba. A nylonzacsi böven elég, eldobható és nem akad be a kerítésbe mikor az ájult harcost kiadják a biztonsági sávba. Azt ugye mondani sem kell, hogyszandál , strandpapucs csak mazochistáknak engedélyezett ( !!!!!!).

Végre mozgás a szinpadon, muszály fölállni, aztán jön Lauren Harris. Kellemes látvány az ifjú hölgy , lenyomja a musort, dobhártyánk tágul, de ez csak bemelegítés. Nincs pogo, de a kuzdelem a helyekért állandósul . Elbúcsúzunk Laurentöl, civilben szivesen találkoznánk vele, de most ö másodlagos. Fiam az elsö sor biztonsági rácsára passzirozva, én mögötte állva két kézzel fogom a rácsot, és viselem el a tömegnyomást . Mikor elsötétul a szinpad kitör az örulet. Az elsö hangnál elszabadul a pokol. Ahogy a szoclizmusban az ember egy csavar volt a nagy gépezetben itt egy pötty a masszában. A tömeg hiperaktív amöbaként hullámzik a megengedett kereten, azaz a kerítésen belul. A zenéröl most nincs mit írni, megszokottan szuper, a hangerö öruletes, a masszabeli höséghez legalább tíz fok jön pluszban, mikor gázlángok is belobbannak. Félóra után a fejek fölött elkezdenek "szállingózni" az elsö "fecskék" , akik nem bírják tovább. Legális szörfölésnek is felfogható, mivel így jut ki leghamarabb a meccset feladó illetö. Ajánlott az elsö gyanús jelnél inkább kimenekulni, mint húzni még néhány percig, ami nem oszt/szoroz, viszont ha valaki teljesen elalál, akkor sokkal fájdalmasabb lehet a mentés . 2:15-nél éppen egy ilyen kerult véletlenul a videóra. Képet, filmet készíteni meg lehet próbálni, fontos az apparátot valahogy csuklórahurkolni vagy valahogy biztosítani , mert ha leesik akkor menthetetlen. Ezen a három perces filmen látható, milyen minöséget lehet produkálni. A hang használhatatlan, a tömeg folyamatosan hullámzik, kulönbözö alakok ugranak a képbe, ettöl fuggetlenul olyan mint a magyar narancs: ami sárga-savanyú, szóval a film is recsegös , össze-vissza mozgós, de az enyém, saját készítmény az Iron Maidenröl, akár buszke is lehetnék rá.

Nem sokkal ezután fiam melletti frissmerösunk (azaz frissen szerzett ismerösunk) lélegzete akadt fenn, pedig kb. 100 kilója komolyan tompította a rá nehezedö nyomást, mégis észre kellett vennunk , hogy már nem a lábai tartják álló helyzetben , hanem a tömegnyomás . Hát ezt az elalélt kvázi elefántbébit átemelni a kerítésen komoly feladat volt, kulönösen hogy nemcsak magatehetetlen volt, de hátizsákjának pántja is beakadt a rácsba. Cipöje leesett, majd koncert után lett meg lepényhalként kisimítva. Aztán sajnos véget ért a koncert, maradandó élményeket valamint feluleti séruléseket okozva. Szandálos lábam széttiporva, hátizsákomban lekvárrá változott a félidei frissítönek szánt öszibarack, mellette kedvenc napszemuvegem kétdimenziós állatotban, a cigaretta izzadságtól elázva, ráadásnak még az órámról is lekopott az aranyozás. Fizikailag kb. annyira voltam ki a végére, mint egy 5,2 km-es Balaton-átúszás után. Mikor a VIP szektor kerítésénél uldögélve végre összeszedtem magam, hogy elinduljak a gyerekért meg sörért egy néhány tízévvel fiatalabb ifjú barátságosan hátbaveregetett, és mondta : "Jól megizzadtál , PAPA!" Végulis nevezhettuk volna az egészet túlélési gyakorlatnak is. Ha ezt sikerult kibírni, akkor ezek után most már mindent. (Akkor még éppen ötvenen innen voltam. Jah, fiatalság , bolondság)