Sziasztok Szigetlakók! Ha minden jól alakul, idén az 5. alkalommal lehetek részese a Szigetnek! Minden évből vannak emlékei az embernek, jók-rosszak. Íme itt az én 2009-es emlékem, ami nem kellemes, de utólag jóra fordult:

2007-ben kezdtem dolgozni, és szerencsém(!) úgy hozta, hogy 2008 márciusától az óbudai Reményi Ede utcában kaptam irodai beosztást. Ez egészen pontosan a Sziget és a Hajógyári mellett van, tehát a K híd se több 3 percnél. Amíg diák, majd egyetemista voltam, csak a „kispénzes” fesztiválok jöhettek szóba, de akkor már minden jel a Sziget felé mutatott. A Sziget szomszédságában dolgozni vicces abban a kb. 2 hétben, amikor ott felfordul minden. Talán épp 2007-től zárják le az utcák közterületisek a kezdés előtti napokban, hogy ne oda költözzenek a vadkempingezők, de 2008-ban még őket is megelőzte egy francia srác, aki a cégünk parkolójában verte fel a sátrát éjjel. Nagyokat röhögtünk rajta reggel, ahogy a kerítésen lógtak a száradó ruhái, de a főnökeink meggyőzték, hogy álljon odébb. Aztán persze minden évben potyáztunk is, hiszen nyitott ablaknál hallgattuk a koncerteket…persze mindet egyszerre, ami egész egyedi zenei hatást keltett :)

2009-ben azonban nem örültem ennyire az élő háttérzenének, ugyanis nagy kedvencem, a Ska-P lépett fel, és nekem dolgoznom kellett alatta. Hallgattam a számaikat, miközben tudtam, hogy este 8-ra, mire végzek, már befejezik. Akkor nem volt áldás az élő zene. Persze munka után néhány kollégával bementünk napi jeggyel kicsit levezetni a stresszt, és arra is volt példa, hogy hajnalban az íróasztalomnál aludtam néhány órát…jó munkahelyet kell kifogni :) A főnökeim előtt persze titkoltam, de utólag kiderült, hogy ők is jártak már így.

Hogy a sztorim mégse maradt keserű, arról a szerencse, és a 2010-es év tehetett, hiszen újra eljöttek, és akkor már felkészülten vártam őket. A nyári beosztásban csak 1 kitétel volt: aug. 11-én, szerdán én biztosan lelépek Ska-P koncertre. Persze dupla akkorát buliztam…