Bombaként robbant a hír, hogy a nemzetközi étterem összes termeiben titkos találkozóra gyûlt össze a Sziget Sun Online vezérkarának jelentõs része és a Digitális Sziget számos prominense. A munkaebéd alkalmat adott arra is, hogy megkezdõdjenek a tárgyalások, a két ellenlábas netmagazin wundermanschaftjai közti paintball viadalról. Magát megnevezni nem kívánó informátorunk szerint a CNN, az MTV és Bill Gates Xsports TV csatornája egyaránt bejelentette szándékát a közvetítés jogának megszerzésére.

SzigSun info, 1998. augusztus 9. 18:30

Az Irie Maffia együtt és külön-külön is számtalanszor lépett fel a Szigeten. Most el is mondják miért nehéz a lemeztáska, mi a Szigetbetegség és miért várják minden évben az egy hét pörgést.

Három szép emlékért cserébe féláron kaphatunk hetijegyet a jubileumi Szigetre. Az akció július 15-e után is tart azoknak, akiknek már van névre szóló OTP paypass kártyájuk.

A 20. jubileumi Szigetre július 15-e után is féláron vásárolhatnak hetijegyet a hűséges fesztiválozók. Ehhez nem kell többet tenni, mint az oldalon a regisztrációt követően feltölteni az  emlékeket – ezek lehetnek fotók, történetek, korábbi szigetes karszalagok –, amelyek bizonyítják, hogy korábban legalább 3 különböző évben jártak a Sziget Fesztiválon, valamint rendelkezniük kell névre szóló OTP Maestro© vagy MasterCard™ PayPass™ kártyával.

A félárú kedvezménnyel az ottalvós hetijegy esetében 31.500 forintot lehet spórolni, míg a hazamenős bérlettel 27.500 forintot. A kedvezményes hetijegy megvásárlását a sikeres emlékbizonyítást visszaigazoló, kedvezményre jogosító, úgynevezett promóciós kóddal tehetik meg a hűséges fesztiválozók. Ahhoz pedig, hogy a karszalag ténylegesen a látogató kezére kerüljön, a karszalag átvételekor a promóciós kódot tartalmazó voucheren kívül be kell mutatnia a saját névre szóló OTP Maestro© vagy MasterCard™ PayPass™ kártyáját és egy, a személyazonosságát igazoló fényképes okmányt. Fontos tudni, hogy a kedvezményes jegy nem átruházható, az ugyanis a szalag kiadásakor azonnal a fesztiválozó csuklójára kerül.

A korábban megszokott fesztiválos fizetés mellett most a PayPass fizetőeszközökkel is lehet fizetni a Sziget nyári fesztiváljain. Érdemes a PayPass kártyákat, matricákat is kivinni a Szigetre. Akik ott voltak a soproni VOLT-on vagy Zamárdiban a Heineken Balaton Soundon, azok már megtapasztalhatták milyen kényelmes PayPass-szal fizetni, hiszen azzal nemcsak a kártyakiváltást és feltöltést lehet elkerülni, hanem a fesztivál végén a kártyán maradt pénzt se kell visszaváltani.

Régi-régi barátunk a francia Alain Dodeler fotográfus, aki talán a legnagyobb külhoni Sziget fotóarchívummal rendelkezik. Itt tekinthetitek meg képeit: klikk!

Borsa Kata: Ha jól emlékszem, 1994-ben a helypénz még azt jelentette, hogy a büfésnek kellett kifizeti a technikust. Az egyik kocsmáros pedig úgy rendezte le a végén Lugóékkal, hogy egy gyerekkádnyi bekevert gyroshúst adott nekik fizetségül. Egészen karácsonyig azt ebédelte a család, a lehető legváltozatosabb formákban.

Gaspari Zsolt: Valamiért úgy gondoltuk, teherautóval kell megjelennünk a Szigeten, ezért az unokatestvérem használaton kívüli platós Barkasát levizsgáztattuk. Gondoltuk, biztos jól jön majd. Aztán kiderült, csak nekünk volt ilyen. A kocsmák maximum kombi Ladát hoztak, amibe hátra befér négy hordó sör, aztán semmi. Mikor megláttak bennünk a platós Barkasszal, hát, nagyon komoly ajánlatokat tettek. Másik nagy húzásunk, hogy vittünk magunkkal kotyogós kávéfőző gépet. Kiderült, az egész Szigeten nincs kávé. Akkor még Anni néninél sem. Reggel beindítottam a Barkast, füstölt, mint az ítélet, elindultam beszerző körútra, a ma is regnáló Szentendrei úti Profiba, ahol a második naptól már hátulról szolgáltak ki, akár a beszállítókat. Először óvatosságból 3 kiló kávét hoztam, aztán már 13-at. Azon a kotyogós gépen az egy hét alatt tonna közeli kávét főztünk le.

Tóth Tibor (1967-, egykori Sziget-mindenes, az évek során sok minden tartozott hozzá, az utóbbi időben a szolgáltatás fejlesztésért felel): Emlékszem, mentem a Csónakház felé, mikor az egyik színpad mellett látom kiírva, »szerb hagymás hús«. Előtte meg kígyózó sor. Beszédbe elegyedtem a vajdasági fiúkkal, dumálgattunk, iszogattunk, jóba lettünk. Egy idő után elárulták, nem is létezik ilyen étel. Ezt ők találták ki. De a »szerb hagymás hús« remekül működött. Olcsó, ízletes és tartalmas kaja volt. Nem csoda, hogy a következő években majd' minden melegkonyhás árulni kezdte és annyian sorba álltak érte.

Részlet Jávorszky Béla Szilárd: Húsz év hév című 2012-ben megjelent könyvéből

A Sziget XX. évfordulóját ünnepli, szép számú évgyűrű egy rendezvény életében. A kezdet nehezen indult; egyszer a Gerendai felhívott, hogy kellene neki néhány infó, mert szervez egy Sziget nevű rendezvényt. Kicsit beszélgettünk, ez kora tavasszal volt, később a Krúdyban találkoztam vele. Hosszú haj, rövidnadrág, tornacipő, mindkét hóna alatt plakátok.

Kérdeztem: mi van Karcsi, hogyan állnak a dolgok?
Minden ok – mondta - indul a Diáksziget.

Az első rendezvény sötétben botorkálós, keresős, de nagyon vidámra sikerült. Blueszenekarok nagy számban játszottak különböző színpadokon és ez a blues-boom időszakában nagy közönséget vonzott és sikert aratott! A második évben már saját színpadot kapott a műfaj és azóta is sikerrel szórakoztatja a Sziget közönségét.

Mindenkinél eljön, azaz idő a nap folyamán, a különböző hangulatú zenék hallgatása után, mikor megszólal benne a sóvárgás, a blues érzete. Szólít a blues, indulnod kell haver, indulnod kell! Hacsak nem vagy blueser, mert akkor te vagy az a rajongótábor állandó tagja, aki a kezdéstől a reggeli óráig ott áll a blues színpadnál, sörözik és beszélget a mellette ülő emberekkel, vagy éppen csajozik és nem érdekel, hogy mi megy a többi színpadon, hacsak nem egy blueszenekar… „Kik játszanak?” Te ott várod és hallgatod és élvezed a világ zenéjét átható muzsikát és elfelejtesz egy hétre minden, a Sziget mikropoliszának határain kívüli gondod, bajod!
 

A blues egy érzés, mondják az öregek, és én is ezt mondom. Lehet ez egy megsárgult fotó, egy szó, egy szituáció, egy íz, egy hang. Nem nagyon lehet ezt definiálni és nem is igazán kell, hiszen olyan ez, mint a szerelem: ha megérint, akkor sírig tart. A blues néha simogat, megríkat, de ha kell, odaüt, persze csak azért, hogy emlékeztessen arra, hogy a blues tárházát maga az élet és a gyarló emberélet energiái és habitusa táplálják. A gyökerek a rabszolgaidőkig nyúlnak vissza, és ma már ezek a gyökerek egy erős, terebélyes fát kötnek egy biztos talajhoz. Ez örök, tépheti vihar, mikor eljön az idő, ismét kizöldül és lehet, hogy jazzes, funkos, rapes, blues beates vagy éppen popos gyümölcsöt terem, a tradíciók mellett.

Az első évhez hasonlóan, most is nehezen kezdtek el forogni a fogaskerekek, de a szakmai összefogás, a Sziget, a kitartás és a hit, olajat csöpögtetett a rendszerbe, ami igaz, hogy lassan, csendben, de beindul és zakatolni fog, értékes szubkulturális élményt teremtve. A színpad programja az eddigi egyik legjobb összetétellel szórakoztat az idén, az öt nap alatt mintegy 75 órán keresztül, ez alatt a műfajra hatást gyakorló, ír zene mellett közel húsz stílussal, irányzattal ismerkedhetünk meg. A színpadon ismert zenészekkel, ikonokkal és zenekarokkal, fogunk találkozni. Láthatjuk és hallhatjuk Tátrai Tibort, a Magyar Atomot, Ferenczi Gyurit a Rackajammel, a blues beat zene hazai apostolait, a Mississippi Big Beat zenekart. Továbbá fellépnek még a: Rockabilly fenegyerekei, a Mystery Gang, Török Ádám, a The Silver Shine, Karen Carroll With The Mississippi Grave Diggers (USA-HUN-SLK), Cedric Burside (USA), Alvon Johnson Band (USA), Gyo Kretz (NED), Pink Freud (POL) és még sokan mások! Az előadók, zenekarok különböző országokból érkezve ugyanazt a szlenget beszélik és zenét játsszák. A Sziget Blues Színpad programja az ország és a világ egyik legnagyobb és legszínvonalasabb blues esztiváljai közé tartozik. Gyere és legyél részese a feelingnek!

Andor

Kovács Tamás programigazgató: David Bowie 34 fős stábbal érkezett, tíz tonna túlsúlyt kért, ami olyan horribilis összeg volt, mint két másik színpad összes technikai büdzséje.

Kiderült, a mosókonyhától kezdve a cateringen át a mosogatóig, mindent magukkal akartak hozni. Lealkudtuk a felére, megjelent a stáb, és olyan élményben volt részem, amivel korábban csak Stingnél találkoztam (nem a Szigeten). Vége a beállásnak, a fényes csávók még fenn huhogtak, tíz méter magasan, tökig olajosan. Lenn hosszú asztalon megterített a stáb, Bowie ült az asztalfőn, tíz-tizenöt ember két oldalt. Mindenki várta, hogy hozzák a kaját, de Bowie intett, hogy nem, bevárják a két fénytechnikust. És a két csávó lejött, kimosakodott, leült, akkor jó étvágyat kívántak. Merthogy ez egy stáb, nem arról szól, hogy Bowie utazik a biznisz klásszon, a roadja meg jöjjön utána biciklivel. Csoportépítő tréning van. Ha elmennek másfél évre egy 120 előadásos világkörüli turnéra, ott mindenkinek ismernie kell a másik gondolatát. Hisz 120 alkalommal kell villámgyorsan felépíteniük a maguk kis városát.

Részlet Jávorszky Béla Szilárd: Húsz év hév című Sziget-könyvéből (2012)

Szigetre küldött titkos sporttudósítónk Michael „Ájer” Jordan elsőként kerékpártesztet hajtott végre a lazázó tömegben. Már a helyszínre való bejutás sem volt egyszerű. Ájert, a bringamájert már az első pillanatokban komoly kihívás elé állította a kegyetlen sors, hiszen a K-hídon gyalogosan özönlő tömegben kellett volna kereket oldania.

Elemzőnk efféle krízishelyzetre azonnal frappáns megoldást javasol: vegyünk észre jó barátot a híd közepén hullámzó, beözönlő tömeg mentén, a gyaloghíd járdáján, emeljük kerékpárunkat a fejünk felé, majd Baczakó Pétert (gyk.: súlyemelő olimpiai bajnok) megszégyenítő mozdulattal emeljük ki a kétkerekű járművet a híd vaskorlátján át a vékonyabb járdára (amely egyébként kijáratként funkcionál, ám krízishelyzetben tekintsünk el a sztenderd megoldásoktól). Az emelgetés következtében kialakult kétoldali lágyéksérvet – sikeres bejutás esetén – az elsősegélysátorban látják el. Ellenkező esetben a tömeggel sodródva a speciális aluváz a harmonika nevű billentyűs hangszerhez hasonlatos alakot öltve keseríti meg „Ájer” életét, de lehetséges, hogy mindössze egy kerékkel szabadulsz a tömeg szorításából.

Kerékpárral ésszerű az Árpád-hídnál lévő kishídon az autókkal együtt behajtani, világosították fel a sporttudósító fenomént, de a megpróbáltatások ezzel nem értek véget. „Ájer” Jordan életét a gyalogosok is megkeserítették. Biciklizés közben sikerrel alkalmazta a „baba vagy a labda” fociból ismert szabályát, amikor lendületes tempóban áthajtott egy földön fekvő punkgyereken, aki arcát a talajba fúrva, éppen a fáraóhangyák házaséletét követte figyelemmel. „Nehogymá’, ez halál sirály!” – vizsgálgatta a hátát a szigetelő, amelyen élénk nyomokat hagyott „Ájer” terepgumijának mintázata. „Nekem is csinálj, nekem is csinálj!" – pezsdült fel a biciklis környezete, s Jordan potom egy sörért átment bárki hátán, mert száraz volt a torka („Ájer” torka egy gyermekkori berúgásból adódóan mindig száraz).

Új divat született. Keresd te is Michael „Ájer” Jordant, és kérd meg, hogy biciklivel menjen át a hátadon!

Csúzli feat. Dodó (sziget.hu, 2002)
Fotó: Éder Veronika