Matthew Braghini: „A legnagyobb gondot David Bowie turnémenedzsere okozta. Képzelj magad elé egy kétméteres, 140 kilós Puerto Ricó-i feketét, akinek iszonyatosan nagy szája van. Nos, ez volt Charlie, aki mindenbe belekötött.

Elmondott minket mindenféle amatőrnek. A koncerten meg iszonyatos biztonság, mindenkit távol tartottak a színpadtól, engem is alig akartak felengedni. Alig vártam, hogy elkezdjék, gondoltam, legalább másfél óráig csendben marad. Karcsi épp sétált fel a színpadra, mire Charlie odaszaladt, ki a fasz vagy te?, azzal majdnem lelökte. Mondom neki, övé a fesztivál. És miközben Karcsi nyújtotta felé a kezét, Charlie-tól maratoni, abszolút lekezelő letolást kapott.”


Részlet Jávorszky Béla Szilárd: Húsz év hév című könyvéből

Kovács Tamás programigazgató: David Bowie 34 fős stábbal érkezett, tíz tonna túlsúlyt kért, ami olyan horribilis összeg volt, mint két másik színpad összes technikai büdzséje.

Kiderült, a mosókonyhától kezdve a cateringen át a mosogatóig, mindent magukkal akartak hozni. Lealkudtuk a felére, megjelent a stáb, és olyan élményben volt részem, amivel korábban csak Stingnél találkoztam (nem a Szigeten). Vége a beállásnak, a fényes csávók még fenn huhogtak, tíz méter magasan, tökig olajosan. Lenn hosszú asztalon megterített a stáb, Bowie ült az asztalfőn, tíz-tizenöt ember két oldalt. Mindenki várta, hogy hozzák a kaját, de Bowie intett, hogy nem, bevárják a két fénytechnikust. És a két csávó lejött, kimosakodott, leült, akkor jó étvágyat kívántak. Merthogy ez egy stáb, nem arról szól, hogy Bowie utazik a biznisz klásszon, a roadja meg jöjjön utána biciklivel. Csoportépítő tréning van. Ha elmennek másfél évre egy 120 előadásos világkörüli turnéra, ott mindenkinek ismernie kell a másik gondolatát. Hisz 120 alkalommal kell villámgyorsan felépíteniük a maguk kis városát.

Részlet Jávorszky Béla Szilárd: Húsz év hév című Sziget-könyvéből (2012)

A Sziget egy különös időkapszula, olyan mátrix, melyben a Nagyszínpad keverőpultjának jobb, illetve bal oldala jelenti az origót, az idő viszont állandó. Bármelyik évben jöttem ki, minden ott folytatódott, ahol az előző évben abbamaradt. Mintha lenne egy Sziget-idő (kell egy hét együttlét), Sziget-lét, melybe minden év augusztusában fejest ugrunk. Így aztán össze is zavarodok.

Melyik évben volt az Oasis? Mikor volt a Faith No More? No jó, van, amit megjegyzünk: Bowie: 1997. Mivel a Sziget egy fekete lyuk is egyben, vannak koncertek, amelyekről nem tudja az ember, hogy volt-e vagy sem? A Muse-on voltam 2002-ben? Igen, igaz, végigpofáztam, és csak messziről láttam a színpadot. Sosem bocsátom meg, igaz, aztán a BS-ben és a Nagyszínpadon később mindent bepótoltunk, amikor már kontinentális sztárok voltak… Szóval, ha csak 2-3 számot nézel meg, akkor ott voltál? Kipipálhatod, vagy sem? Örök kérdés. Egyáltalán: ha egy zenekar csak 35 percet játszik, azt nevezhetjük koncertnek? A New Model Army akusztikus izéje koncert volt, vagy sem? Ami biztos: a Sziget a legjobb dolgok egyike, ami Budapesttel történni szokott.

Minden évben egy kicsit jobb lett, épp ezért fölösleges az a játék, hogy melyik volt a legjobb Sziget. Minden évben fejlődött valamit. A metál önálló kisbolygóra került, azaz elvitték a Nagyszínpadról, nagyon helyesen, ahogy elvitték a hazai zenekarokat is, így aztán szent a béke a honi gitárnyűvők között. Hogy a Padödö volt-e a legnagyobb ciki, vagy az Irigy Hónaljmirigy, nos ez sem releváns kérdés, mert már biztos, hogy soha nem kerülnek a Nagyszínpad közelébe. Egyáltalán: nagybetűvel kell írni a Nagyszínpadot? Igen, földrajzi és kulturális intézmény neve. A Nagyszínpad intézmény. Nem költségvetési tétel, a rock and roll szeretete tartja életben, és ez is egy csoda.

Mi volt a legjobb dolog a Szigeten? Bowie? Az R.E.M.? Iggy Pop fenékvillantása? A Radiohead? A Muse második koncertje? Esetleg a Madness showja, ami a világ legnagyobb paraszt lagzija volt… Minden koncertet alapvetően az befolyásol, hogy kivel láttad. Ezért nekem az R.E.M. volt a csúcs, meg egyébként is: az a koncert nem egy ún. fesztiválhakni volt, hanem egy teljes értékű, világszínvonalú show-nak bizonyult

Mi az, amit nem csinálnék a Szigeten? Nem szívesen olvasnék föl az irodalmi sátorban. A zajtól úgysem lehet hallani semmit, és nem valami szívderítő látvány, amint harminc másnapos német punk alszik a kis pódiumtól három méterre. És igen, már az első Szigeten is kinn voltam, mire vagy kíváncsi? 1994… Tankcsapda… Lukács valami hálóköntösben lépett színpadra... Slash 1996-ban idegrohamot kapott, amikor minden második újságíró azt kérdezte tőle, hogy milyen érzés volt Michael Jackson klipjében léggitározni és hogy mikor áll újra össze a Guns ’N Roses…

Melyik az a Sziget-beszámoló, amit soha nem olvasok el? Az, amelyiknek Szigetelés a címe. Mi az, amit mindig elolvasok? UP beköszöntőjét a Pesti Est szigetes különszámában. Mi az, amit nagyon megnéztem volna a Szigeten? A New Ordert.
De nem kaphatsz meg mindent, amit akarsz – mondta Jagger, igaz, azt is ő mondta, hogy nyitva állok bármire én.

A vizualizáció napjaink egyik legelkoptatottabb kifejezése, az EZO-TV, a keleti tanok bölcsességeinek és a new age lomtárának a legbecsesebb darabja. Mégis… Minden valamirevaló zenekar tudatosan vagy a tudat alatt él ezzel a nagyon hatásosnak mondott csodafegyverrel. Aki manapság hangszert ragad, az, mint egy varázsköpenyes mesefigura szárnyra kél gondolatban és elindul a világ nagy fesztiváljainak színpadára.

Ma már mindenhova oda tudja képzelni magát az ember – feldolgozhatatlan mennyiségű kép és hanganyag áll az álmodozók rendelkezésére. 1997-ben még nem nagyon volt a háztartásokban internet, de már nagy esemény volt a Sziget Fesztivál, 260 ezer embert vártak és olyan nevek léptek fel mint David Bowie, a Faith No More és hasonló zenekarok. Mi úgy vágtunk neki annak a nyárnak is, hogy „idén sem leszünk”, de ezúttal mindenképp kimegyünk, mert ezt már nem hagyhatjuk ki. Meglepetésünkre Kovács Rastamás, úgy ítélte meg, hogy nekünk mégis ott a helyünk.

Akkor még automatikusan járt minden fellépőnek a heti jegy, így minden nap ott álltunk a Nagyszínpad előtt és mit csináltunk? Vi-zu-a-li-zál-tunk! Fejben már az is megvolt, hogy hova fogjuk feltenni az 1x1,5 méteres molinónkat.

Vörös András, Szabó András és én fogadásokat kötöttünk, hogy hány éven belül vesszük be a Nagyszínpadot. Átlagosan 5-6 évet adtunk magunknak, de nem tudom, hogy a többiek komolyan gondolták-e ezt. Ma már nem tudom, hogy akkor pontosan mit kívántunk. Szerintem akkor még a szervezők sem voltak avval tisztában, hogy evvel a fesztivállal felcsillantanak valamit abból, amire akkoriban az MTV-n felnőtt generáció vágyott. Elhittük, hogy ennek az egész angolul zenélésnek vagy egyáltalán a zenélésnek lehet értelme. Ma már ezt azért árnyaltabban látjuk, de akkor ott egy elég komoly elhatározás vagy akarat fogalmazódott meg.

Bár nem az első, de a legemlékezetesebb élményünk mindenképp a 2000-es Sziget, amikor először beszabadultunk a Nagyszínpadra.

A többi zenekar, a Tankcsapda a Bloodhound Gang és a Bad Religion kamionnyi technikát pakolt fel, nekem még pótgitárom sem volt: az egész FF-cájg egy nm-en elfért. Ezután még 3x játszhattunk a Nagyszínpadon és ma azt gondolom, csínján kell bánni a vizualizációval. Avval egyébként sajnos, hogy magyar zenekar már nem kerülhet fel a világsztárok mellé, egy kicsit meghalt egy értékes darabja ennek a nimbusznak, hacsak…

Kovács Levente (FRESHFABRIK)

A Sziget mint irodalmi kocsma. A főbejáratnál idén is találkozom Garaczi Lacival, aki egész hetet sátorozik rendszeresen a fesztiválon. Az irodalmárok egyébként is kedvelik a köznéppel való vegyülést. Hallgatóznak, aztán szorgalmasan jegyzetelnek, esetleg tőmondatokat vesznek vidékiektől sörért.

Először vesz elő a tömegfóbia. Beférkőzöm az Internettó tudósítói stábjába, hogy rendesen meg tudjak mosakodni a szigeti tisztviselőtelep kis faházaiban. Tereskova közli, hogy nem szabad húst enni a második naptól, én pedig megállapítom, hogy az influenza egy helyi mutációja ütötte fel a fejét, ami por útján terjed.

Interjút készítek a Narancsnak a Chumbawambával, amelynek egyik férfitagja szoknyában jelenik meg a sajtótájékoztatón. Elszabadul a pokol, ettől kezdve divat lesz a fiúszoknya a szigeten. David Bowie a nyerő. Egy popsztár, aki nem öregszik, az ex-popsztárokból álló közönség előtt. Por a porhoz, hamu a hamuhoz.

Részlet: Nagy Sziget könyv – tíz év hév (Crossroads Records, 2002)

Tudtad-e, hogy a szervezők az 1997-es Szigetet az áttörés évének szokták hívni? Eljött Budapestre David Bowie, a Motörhead, a Rollins Band, a fénykorát élő Chumbawamba és a Faith No More is. Üröm az örömben, hogy a Prodigy az utolsó pillanatban visszalépett. A látogatók száma elérte a 260 ezret, a programok száma pedig a hatszázat. Ez az év még egy szempontból volt mérföldkő: ekkor tudósított először a helyszínről a Music Television.