Gerendai Károly: Lemmy, a Motörhead basszusgitáros-énekese annyira berúgott a fellépése után, hogy csak reggelre sikerült visszatérnie a nagyszínpadhoz.

Csizma, bőrkabát és útlevél nélkül. A ruhái nem izgatták, viszont egyetlen órája maradt, hogy kiérjen a repülőtérre. A hangosbemondó folyamatos felhívásaira végül valaki leadta az okmányt az információnál. Lemmy meg rendőri kísérettel robogott Ferihegyre.


Részlet Jávorszky Béla Szilárd: Húsz év hév című könyvéből

Későn érő típus lehetek, na meg vidéki is, talán ezért esett úgy, hogy az első Szigetes élményre csak 2008-ban került sor. Ami azt illeti, előtte még "nagykoncerten" sem igazán voltam, kivéve a veszprémi barátság parkban rendezett Deák Bill buli pár évvel előtte. Ez volt a legnagyobb. És akkor most hogy menjünk ki Maidenre. Barátom mondta, hogy meghív, csak menjek el jegyet venni...kultúrautalványból.

Ez 3 óra sorban állás volt 38 fokban a Klauzál téren a koncert napján, de 1 perccel sem kevesebb. Nem is értünk ki a koncert elejére. Egy dolog, hogy nem is indultunk el időben, de arra emlékszem, ahogy rohant ki egy haver a kordonok között, hogy "gyertek már Ti szerencsétlenek! Elkezdődött!!" Előbb kezdtek...Beléptünk a kapun, és hallottam, hogy már szól a 2 minutes to midnight. Azt sem tudtuk merre a nagyszínpad, sötét is volt...csak rohantunk a hang után. A Revelations-nél már ott voltunk, a Troopernél már középen, a Fear Of the Dark-nál már a 10. sorban. (De a dalokat csak most néztem le a setlistről...azokból nem sok minden maradt meg) Ami megmaradt, az az ÉLMÉNY :)