Még jóval a Sziget, illetve a Diáksziget beindulása előtt két óriási élményem is kapcsolódott a Hajógyárihoz. Először is a Fekete Bárányok Fesztivál 1980-ban, az akkori három legkedvesebb bandámmal, majd egy évre rá egy negatív élmény, amikor a Beatricét már nem engedték fellépni. Akkor a bejárattól fordultam vissza, és egészen a Diáksziget beindulásáig még a lábamat sem voltam hajlandó a Hajógyárira tenni. Mintha a hely tehetett volna róla...

Sokáig elképzelhetetlen volt, hogy ne legyek kint jó pár számomra kedves zenekar koncertjén, és azt is élveztem, hogy olyan csapatokat is láthattam, akikkel amúgy nem hozott volna össze az élet. Aztán volt Hammer sátor is, ami sokszor azzal járt, hogy nem tudtam felhőtlenül élvezni a várt koncerteket sem, így végül hozzászoktattam magam ahhoz a gondolathoz, hogy nélkülem is lemehet egy középszarul megszólaló Iron Maiden-koncert.

Azért a Tankcsapda-bulikra ma is igyekszem kijutni. A Sziget mindig is a nagy elhajlások helyszíne volt, még pár éve is összevissza tudtam bolyongani, totál elveszve, kezemben a térképpel... A legjobb bulik között pedig a Bad Religion nagyszínpados koncertjét tartom számon, ami konkrétan egy pár cipőmbe került, de legalább én életben maradtam a zúzdában a színpad előtt, a másik meg egy hajnali négyes Mood-buli volt, asszem úgy 1996 táján. A többire nem emlékszem... .

A Bad Religion 2000-es nagyszínpados koncertjének számsorrendje:

A vizualizáció napjaink egyik legelkoptatottabb kifejezése, az EZO-TV, a keleti tanok bölcsességeinek és a new age lomtárának a legbecsesebb darabja. Mégis… Minden valamirevaló zenekar tudatosan vagy a tudat alatt él ezzel a nagyon hatásosnak mondott csodafegyverrel. Aki manapság hangszert ragad, az, mint egy varázsköpenyes mesefigura szárnyra kél gondolatban és elindul a világ nagy fesztiváljainak színpadára.

Ma már mindenhova oda tudja képzelni magát az ember – feldolgozhatatlan mennyiségű kép és hanganyag áll az álmodozók rendelkezésére. 1997-ben még nem nagyon volt a háztartásokban internet, de már nagy esemény volt a Sziget Fesztivál, 260 ezer embert vártak és olyan nevek léptek fel mint David Bowie, a Faith No More és hasonló zenekarok. Mi úgy vágtunk neki annak a nyárnak is, hogy „idén sem leszünk”, de ezúttal mindenképp kimegyünk, mert ezt már nem hagyhatjuk ki. Meglepetésünkre Kovács Rastamás, úgy ítélte meg, hogy nekünk mégis ott a helyünk.

Akkor még automatikusan járt minden fellépőnek a heti jegy, így minden nap ott álltunk a Nagyszínpad előtt és mit csináltunk? Vi-zu-a-li-zál-tunk! Fejben már az is megvolt, hogy hova fogjuk feltenni az 1x1,5 méteres molinónkat.

Vörös András, Szabó András és én fogadásokat kötöttünk, hogy hány éven belül vesszük be a Nagyszínpadot. Átlagosan 5-6 évet adtunk magunknak, de nem tudom, hogy a többiek komolyan gondolták-e ezt. Ma már nem tudom, hogy akkor pontosan mit kívántunk. Szerintem akkor még a szervezők sem voltak avval tisztában, hogy evvel a fesztivállal felcsillantanak valamit abból, amire akkoriban az MTV-n felnőtt generáció vágyott. Elhittük, hogy ennek az egész angolul zenélésnek vagy egyáltalán a zenélésnek lehet értelme. Ma már ezt azért árnyaltabban látjuk, de akkor ott egy elég komoly elhatározás vagy akarat fogalmazódott meg.

Bár nem az első, de a legemlékezetesebb élményünk mindenképp a 2000-es Sziget, amikor először beszabadultunk a Nagyszínpadra.

A többi zenekar, a Tankcsapda a Bloodhound Gang és a Bad Religion kamionnyi technikát pakolt fel, nekem még pótgitárom sem volt: az egész FF-cájg egy nm-en elfért. Ezután még 3x játszhattunk a Nagyszínpadon és ma azt gondolom, csínján kell bánni a vizualizációval. Avval egyébként sajnos, hogy magyar zenekar már nem kerülhet fel a világsztárok mellé, egy kicsit meghalt egy értékes darabja ennek a nimbusznak, hacsak…

Kovács Levente (FRESHFABRIK)

Az első Szigeten délután 3-tól fél 4-ig kaptunk műsoridőt. De már nagyszínpadon lehettünk és egy csomó olyan ember láthatott minket, akik még nem igazán tudtak a Tankcsapdáról, akik koncert után oda tudtak jönni hozzánk a pulthoz ismerkedni, hogy honnan jöttünk. Nyilván nem véletlenül kerültünk ennyi magyar zenekar közé egyikként, mert pár százan már Budapesten is ismertek minket.