Még jóval a Sziget, illetve a Diáksziget beindulása előtt két óriási élményem is kapcsolódott a Hajógyárihoz. Először is a Fekete Bárányok Fesztivál 1980-ban, az akkori három legkedvesebb bandámmal, majd egy évre rá egy negatív élmény, amikor a Beatricét már nem engedték fellépni. Akkor a bejárattól fordultam vissza, és egészen a Diáksziget beindulásáig még a lábamat sem voltam hajlandó a Hajógyárira tenni. Mintha a hely tehetett volna róla...

Sokáig elképzelhetetlen volt, hogy ne legyek kint jó pár számomra kedves zenekar koncertjén, és azt is élveztem, hogy olyan csapatokat is láthattam, akikkel amúgy nem hozott volna össze az élet. Aztán volt Hammer sátor is, ami sokszor azzal járt, hogy nem tudtam felhőtlenül élvezni a várt koncerteket sem, így végül hozzászoktattam magam ahhoz a gondolathoz, hogy nélkülem is lemehet egy középszarul megszólaló Iron Maiden-koncert.

Azért a Tankcsapda-bulikra ma is igyekszem kijutni. A Sziget mindig is a nagy elhajlások helyszíne volt, még pár éve is összevissza tudtam bolyongani, totál elveszve, kezemben a térképpel... A legjobb bulik között pedig a Bad Religion nagyszínpados koncertjét tartom számon, ami konkrétan egy pár cipőmbe került, de legalább én életben maradtam a zúzdában a színpad előtt, a másik meg egy hajnali négyes Mood-buli volt, asszem úgy 1996 táján. A többire nem emlékszem... .

A Bad Religion 2000-es nagyszínpados koncertjének számsorrendje:

"és mosolyog, hisz tudja/a gonosz mindig győz! Ilyen egy cowboy ember/mocskos, gyáva és aljas/Héjahó!"

Germán punkveteránok, ha egyáltalán punknak lehet nevezni őket. Otthon sportcsarnokokat és stadionokat töltenek meg. A Viva tévé ászai. Mitől is kultikus az Arzte? Egyszerű a válasz: jó témaválasztás, vagyis a szexről énekel. Egy egész nemzedék nőtt fel a dalaikkal. Naná, hogy bejön minden tízévesnek ez a téma. Minden osztálykiránduláson a Claudia hat einen Sch‰ferhund volt a sláger, éjjel a Schlafield az altató. Az Arzte “a világ legjobb együttese” - Németországban semmi kétség. Ma a Nagyszínpadon játszanak este hat órakor!




A Le Frisur eddigi legjobb lemezük. Májusban jelent meg Németországban a tizennegyedik album 13 címmel. A magyarországi megjelenés előtt beszélgethettem Roddal.

- Egyszer és mindenkorra: hogy is van ez a düsseldorfi konkurenciával?
- Jól kijövünk a Toten Hosennal, igazi haverok. Ritkán találkozunk, hisz sokat vagyunk úton, s ők is. Ha viszont összejövünk, remekül szórakozunk a ránk zúdított sztorikon. Volt egyszer egy kis tinimagazin, rá akartak minket venni egy kis vetélkedésre. De a Toten Hosen csapata tényleg nem konkurensünk. Járják a saját útjukat, akárcsak mi.

- Popkulturálisan kiművelt hallgató finom utalásokat találhat a dalaitokban...
- Túlbecsülsz bennünket. Tulajdonképpen nagyon egyszerűek vagyunk. Nem teszünk mást, mint kitalálunk egy-két abszurd témát, a megfelelő rímelésben helyes kontextusba rakjuk, ennyi. Nem törjük a fejünket. Az a nagy buli, ha összefüggésbe hozunk részeket, amelyek egyáltalán nem hozhatók össze. Az a lényeg, hogy rímeljen.

- A legutóbbi kislemezen helyet kapott egy dal, amely a zenekar történetében példátlan módon az alkholról szól. Egyébként szinte kizárólag a szex a témátok.
- Mert ez a legfontosabb. Ez minden nemzedéket izgat. Ha pedig a fiatalok érdeklődéssel fogadják a tanácsainkat – az remek.

- Nagyon férfiasak vagytok. Még az is belefér, hogy a férfiakról disznókként énekeltek. Ne mondd, hogy a nők annyival jobbak!
- Várd ki a folytatást! Aztán nem is vagyunk olyan buták, hisz a nőknél jól bevágódtunk ezzel, nemde? Azt gondolják rólunk, hű, de őszinték, szókimondók. Disznók ugyan, de szeretetreméltók.

- Minek neveznéd, amit csináltok? Punk vagy rock?
- Kiötlöttünk egy skatulyát, a mottónk: eurodanceindustrial. Így kezdtünk az új lemezhez. Elindulhattunk volna a sláger-deathmetálból is. A lényeg az Ärzte-konszenzus. Sosem voltunk popzenészek, mint a többi popzenekar, sosem voltunk igazán punkok, mint a többi punkcsapat.

- Totális önmenedzseléssel dolgoztok, külön lemezcégetek van. Hogy megy a bolt?
- A Hot Action cég kizárólag Arzte-termékeket ad ki, tehát könnyen áttekinthető. Ott van még a RodRec, ami inkább a hobbim, ha valaki nagyon tetszik, akkor igyekszem segíteni. Sosem teszünk olyat, amit az emberek elvárnak tőlünk. Ami pedig az üzletet érinti, azt tesszük, amit jónak látunk, ami eredeti, és nem valami sematikus üzleti stratégia szerint. Eddig mindig ölünkbe pottyantak az ötletek. És képzeld, sok pénzt kaszáltunk ezzel.

- Van-e tabu téma a szövegeitekben? Korai dalaitok közül néhányat indexre tettek...
- Az Ifjúságvédő Állami Bizottság (Bundesprüfstelle für jugendgef‰hrdende Schriften) győzelmet aratott. Vigyázunk arra, hogy ne tilthassák be a lemezeinket.

- Az egy dolog, hogy valamit betiltanak, más kérdés, hogy ti mit éreztek tabunak.
- Még most is emlegetik, hogy számításból jelentettünk meg akkor azokat a bizonyos dolgokat. Egy frászt, majdnem beledöglöttünk! Nem adhattuk el a lemezeinket, emiatt pedig kevesebb koncertre hívtak. Aztán ne felejtsd, Jan 15-16 éves volt, amikor azokat a szövegeket írta!

- És most a nemzetközi piacra is betörtetek.
- Nagy meglepetés számunkra Magyarország. Majd ellátogatunk Lengyelországba is. Jövőre Japánba is betörünk, meg Új-Zélandra is.

- Na de az Arzte varázsa a szövegeken alapszik. Ez hogy is lesz?
- Két éve belevágtunk egy angol nyelvű lemezbe. Felvettük és egyből el is temettük. Még mi sem tudjuk, hogyan oldjuk majd meg. Meg kell próbálni. Ha mást nem, lefordítjuk a szövegeket és írásban mellékeljük. Az Interneten már felhívást indítottam, lehet küldeni a világ minden nyelvén a fordításokat, majd én válogatok.




- Miért Magyarországon forgattátok az album második videóklipjét?
- Marha olcsó ott a produkciólehetőség. Kaptunk egy forgatókönyvet, irtó sokba került volna a megvalósítása. Magyarországon normális költségvetéssel ugyanolyan remek videót tudunk összehozni.

- Úgy hallottam, Bela B. pedig egy német-magyar filmprodukcióban szerepel majd.
- Ezt aztán ne tőlem kérdezd.


Nagy Elisabeth (Wanted, 2000)

A tavalyi Pepsi Sziget egyik legemlékezetesebb koncertjét a német Guano Apes adta. A csapat akkor még a bemutatkozó Open Your Eyes album dalaival ostromolta közönségét, az idén májusban berobbant Don't Give Me Names album dalainak élő bemutatására sem kell már sokat várni, hiszen a zenekar a 2000-es Pepsi Sziget egyik sztárzenekaraként ismét Magyarországra érkezik. Az új album előkészületeiről a zenekar dobosát, Denist kérdeztük.




- Kicsit tartottunk az új lemez felvételei alatt attól, hogy a kiadó túlságosan is meg akarja határozni a Don't Give Me Names irányvonalát. Szerencsére hamar kiderült, hogy maximálisan bí’ztak az elgondolásainkban, nem szóltak bele a dalok irányvonalába, csupán egy jó Guano Apes-lemezre vártak.

- Ti hogyan vágtatok neki a munkának, nem nyomasztott az előző lemez sikere?

- Volt bennünk némi nyomás. A turnék alatt folyamatosan, a hogyan tovább kérdése lebegett előttünk. Aztán ahogy leálltunk és egy kicsit összeszedtük magunkat máris konkretizálódott előttünk a jövő és az új dalok.

- Nem gondolkodtatok azon, hogy az új lemezre egy kicsit előretoljátok az elektronikát?

- Csak annyira, hogy a dalok jobban megszólaljanak. A keménységre törekedtünk, amelyhez nagy seg’ítséget nyújtott, különösen a nagyon gyors daloknál az elektronika. Nem akartunk senkinek sem meglepetést okozni, azt adjuk, amit mindenki elvár tőlünk, persze azért megfelelő fejlődéssel. Feltűnik néha egy kis ridegség, egzotikum, majd a következő pillanatban ismét jönnek a zúzosabb témák.

- Úgy tűnik, mintha az új dalok jobban alkalmazkodnának Sandra személyiségéhez.

- Ez csak az együtt töltött idő kérdése, a hosszú koncertsorozatok után jobban idomulunk az ő személyiségéhez, elvégre a rajongók nagy része, a dalok mellett rá kíváncsi. Sandra egyébként hihetetlen módon tud idomulni a dalokhoz és ezen belül a dinamikához.

- Az album első kislemeze az Alphaville által is sikerre vitt Big In Japan. Kinek az ötlete volt az átdolgozás?

- Herbert Grönemeyeré (a német Zámbó Jimmy, a szerk.). Az ő ötlete volt, hogy a 20. század néhány híres német popdalát mai német sztárok dolgozzák át saját stílusuk szerint. Egyetlen alkalomra készült az átdolgozás első változata, de nekünk nagyon megtetszett és a rajongók is követelték, hogy tegyük lemezen is hozzáférhetővé. Kicsit még dinamikusabbá tettük, a szövegbe is beleírtunk, majd megszületett a végleges verzió, aminek szerintem csak a refréne emlékeztet a dal eredetijére.





- Milyen a kapcsolat a fiatal német zenekarok között?

- A rockbandák között nagyon baráti a viszony. Jó haverjaink a Rammstein tagjai, de jóban vagyunk más bandákkal is.

- Milyen terveitek vannak a következő időszakra?

- Hamarosan új kislemezzel fogunk előjönni, aztán a nyár a szabadtéri koncertek időszaka, persze hozzátok is megyünk.

- Jó emlékként él bennetek a legutóbbi budapesti koncert?

- Abszolút! A zenekar fennállásának egyik legjobb koncertje volt. Már kora este sejteni lehetett, hogy egy különleges hangulatú vár ránk, van valami különleges atmoszférája a Pepsi Szigetnek. Reméljük, az ez évi buli is hasonlóan emlékezetes marad.

Major Mihály (Wanted, 2000 július)

Tudom, mit teszel idén nyáron az új évezred szlogenje, hogy immár több generációnyi Sziget-nemzedék vágjon neki annak a bizonyos egy hétnek a szokásosan rendkívül színes, tömény programkavalkádot kínáló programfüzettel a farzsebben. A Különszámért klikk ide!

Két emlék jut eszembe hirtelen, ha Sziget-élményről kell írnom... az első a 2000-es első amber smith-fellépés. Vicces, mert Oszkár vendégénekelt egy dalban (ha jól emlékszem, a la's There she goes-át nyomtuk el), és ekkor fogalmunk sem volt róla, hogy két évre rá tag lesz, sőt azóta is oszlopos tagja az amber smith-nek, már szerzőként is.

Ugyanitt látott minket Bátor Gergő, aki Bátor Bence ikertestvére, és koncert után beszélgetett pár taggal, ahol kiderült, szeptembertől kilép Földes Ádám, aki az első fél-háromnegyed évben dobolt az amber smith-ben. Otthon ezt lelkesen elmesélte Bencének, milyen jó kis csapatot látott, ráadásul hamarosan épp dobost keresnek. Erre fel keresett meg minket, és immár 12 éve jó barátom, meg 8 éve megint az amber smith dobosa. Gyakorlatilag ez a 2000-es Sziget hozta össze az amber smith magját/kreatív lényegét, ahogy ma is létezünk.




Másik fontos pillanat 2006-os, Pesti Est színpad-os fellépésünk volt. Ebben az évben jelent meg rePRINT című lemezünk, végre nem csak Németországban, de itthon is ismertebbek lettünk. Rengeteg ember előtt léptünk fel, nagyon ütős szettet játszottunk. Nem sokkal előtte házasodtam is meg - plusz Yonderboi-jal is sokat játszottunk mindenfelé (Párizs, Amszterdam, orosz turné).... az egyik legjobb évem volt - ez is fontos része volt az én 2006-omnak.

A vizualizáció napjaink egyik legelkoptatottabb kifejezése, az EZO-TV, a keleti tanok bölcsességeinek és a new age lomtárának a legbecsesebb darabja. Mégis… Minden valamirevaló zenekar tudatosan vagy a tudat alatt él ezzel a nagyon hatásosnak mondott csodafegyverrel. Aki manapság hangszert ragad, az, mint egy varázsköpenyes mesefigura szárnyra kél gondolatban és elindul a világ nagy fesztiváljainak színpadára.

Ma már mindenhova oda tudja képzelni magát az ember – feldolgozhatatlan mennyiségű kép és hanganyag áll az álmodozók rendelkezésére. 1997-ben még nem nagyon volt a háztartásokban internet, de már nagy esemény volt a Sziget Fesztivál, 260 ezer embert vártak és olyan nevek léptek fel mint David Bowie, a Faith No More és hasonló zenekarok. Mi úgy vágtunk neki annak a nyárnak is, hogy „idén sem leszünk”, de ezúttal mindenképp kimegyünk, mert ezt már nem hagyhatjuk ki. Meglepetésünkre Kovács Rastamás, úgy ítélte meg, hogy nekünk mégis ott a helyünk.

Akkor még automatikusan járt minden fellépőnek a heti jegy, így minden nap ott álltunk a Nagyszínpad előtt és mit csináltunk? Vi-zu-a-li-zál-tunk! Fejben már az is megvolt, hogy hova fogjuk feltenni az 1x1,5 méteres molinónkat.

Vörös András, Szabó András és én fogadásokat kötöttünk, hogy hány éven belül vesszük be a Nagyszínpadot. Átlagosan 5-6 évet adtunk magunknak, de nem tudom, hogy a többiek komolyan gondolták-e ezt. Ma már nem tudom, hogy akkor pontosan mit kívántunk. Szerintem akkor még a szervezők sem voltak avval tisztában, hogy evvel a fesztivállal felcsillantanak valamit abból, amire akkoriban az MTV-n felnőtt generáció vágyott. Elhittük, hogy ennek az egész angolul zenélésnek vagy egyáltalán a zenélésnek lehet értelme. Ma már ezt azért árnyaltabban látjuk, de akkor ott egy elég komoly elhatározás vagy akarat fogalmazódott meg.

Bár nem az első, de a legemlékezetesebb élményünk mindenképp a 2000-es Sziget, amikor először beszabadultunk a Nagyszínpadra.

A többi zenekar, a Tankcsapda a Bloodhound Gang és a Bad Religion kamionnyi technikát pakolt fel, nekem még pótgitárom sem volt: az egész FF-cájg egy nm-en elfért. Ezután még 3x játszhattunk a Nagyszínpadon és ma azt gondolom, csínján kell bánni a vizualizációval. Avval egyébként sajnos, hogy magyar zenekar már nem kerülhet fel a világsztárok mellé, egy kicsit meghalt egy értékes darabja ennek a nimbusznak, hacsak…

Kovács Levente (FRESHFABRIK)