Hogy miért kapta az Eurowoodstock alcímet a második Sziget, kiderül a külföldi sztárfellépők illusztris névsorából. Ám azt tudtad, hogy Horváth Charlie is itt tartotta lemezbemutatóját és teljes gőzzel szólt a Sziget Rádió? A Különszám megtekintéséhez klikk ide!

Az első Szigetem kicsit szürreálisan alakult. Tudod, én eléggé burokban nőttem föl, sok komolyzenével, komoly tanulással és szabályos élettel. A kiszabadulást az írás és a zenélés jelentette. Előbbivel kitágult a horizont, utóbbival átlógtam a Margit-hídon Pestre utána meg Düsseldorfba. Sokat jártam haza, és olyankor folyamatos pörgés volt. Mintha megpróbáltam volna besűríteni minden itthon elpasszoltnak vélt időt abba a 24 és háromnegyed nap itthon tartózkodásba.

Azt hiszem, ’94 nyarán történt, amikor fölhívott egy kedves barátom, hogy kapjam össze magam, mert négy perc és indulunk fellépni a Szigetre. Mondtam: oké. Akkor még nem alakult meg egyik fiktív együttesem sem, ami volt, azzal meg teljesen hallgathatatlan zenét játszottam. Hónom alatt fuvolával, lábamon pedig olyan kínai-szerű Convelse-zel sétáltam át a hídon. Sziámi is ott volt egy integetésre, bár igaz, hogy csak évekkel később, az egyik könyvem közös bemutatóján ismerkedtünk össze az akkori Gödörben. Kiderült, tényleges föllépésről van szó. Ezen a szigetes performanszon (azt hiszem, Árvai Bori szervezte) rózsaszín és világoskék teknőkből fújtuk kiabálva, sípolva a szappanbuborékokat egy nyitott IFA platójáról. Fölléptem. Ez sokaknak tetszett, de olyan is volt, akinek nem. Leginkább egy ragyás arcú - szerintem volt NDK-s - csávó nem díjazta, hogy csöpög rá a szappanlé. Elkezdte kiabálni, hogy schei..e, schei..e, ar…och mire nem maradt más lehetőségem, mint az egész lavórt leborítani. Aztán dobbantás a platóról egy leszúrt rittbergerrel, futás és meg sem álltam valamelyik színpadig. Ha jól rémlik, akkor Zappa volt együttese (Nagymuter Találmánya) lépett föl, de lehet, hogy az később volt… vagy másnap?


Fotó: Nagyillés Szilárd

Az első Diáksziget után minden esély megvolt tehát arra, hogy a következő évben ismét legyen Sziget, méghozzá az elsőnél nagyobb és jobb. Müller és Gerendai is így gondolta. Nekiláttak tehát szervezni a következő Szigetet. Kapóra jött, hogy a legendává vált woodstock-i fesztiválnak éppen 25 éves évfordulója volt. Gerendai felvetette, mi lenne, ha olyan bulit szerveznének, amely egyfajta tisztelgés a történelemmé vált amerikai találkozó előtt, nem csupán magyar, hanem külföldi fellépőkkel is. A közönség tódult a bulira. Éppen százezerrel többen jöttek el, mint egy évvel korábban. A Szigeten megjelentek az igazi, nagy nevek. Eljött a Jethro Tull, a Ten Years After, a Grandmothers of Invention (Frank Zappa zenekara), a Jefferson Starship, a Birds, a Blood Sweat and Tears, és Eric Burdon is. A siker külföldön sem maradt visszhang nélkül. Az Eurowoodstock-ról beszámolt a nemzetközi sajtó és a Music Television is, miközben az eredeti helyszínen rendezett woodstock-i megemlékezésről a sajtó fanyalogva írt. A problémát ismét a pénz, pontosabban annak hiánya jelentette. A költségek „elszálltak”, a költségvetés szinte megtriplázódott. A 120 milliós büdzsé imponáló volt, a mérlegkészítés után fennmaradt 18 millió 700 ezer forintos tartozás viszont letaglózó a Sziget Kft. tagjai számára. A műkedvelő fesztiválszervezők olyan apróságokra, mint például az akkor még bőven kétjegyű infláció, nem gondoltak. A jegyárak megegyeztek az előző évivel és a bevételek-kiadások oldalait sem patikamérlegen mérték. Gerendaiék számára nem maradt más út, csak előre menekülni: meg kellett kezdeni a harmadik Sziget előkészületi munkáit, hogy ki tudják fizetni az adósságot.

1994. Tüzet raktunk, nem volt sátrunk. A földön aludtunk hálózsákban Radnótisokkal, volt Radnótisokkal, köztük Lamm Dáviddal. Reggel 8 körül ébredtem, a Division Bell szólt a Pink Floydtól. Életem egyik legszebb ébredése volt.

Szasztok Woodstock! Újra itt, és ismét lízingelték a szülinapom. Egy élemedett punk a szabad szerelmet hirdető hippik között. Disznó a gyöngyök elé.

Leendő férjem - akiről akkor még persze nem tudom, hogy az lesz -, egy technoangyal punkzenész, két pezsgőlocsolás között meghív egy vodkára a színházi sátorban. Epegörccsel végződik a nap, és egy focihálóban ébredek, de legalább minden ruha rajtam van. Amikor embernek érzem magam, a Magyar Narancsnak tudósítok. Lenyűgöző a toi-toi vécék fertőtlenítőjének szaga és a Mirinda szőlőital ízének szinesztéziája. Persze tudom, hogy ez még nem jelenti azt, hogy közvetlen kapcsolat lenne az érzékszerveim között. A receptorok itt egyébként is csúcsra járnak.

Azóta már sajnos halott holland barátnőm digitális szigetet szervez. Még emlékszem az illatára, és domina járásáról néha felismerni vélem a tömegben.
143 ezer látogató, és úgy érzem az mind az én lábamon tapos. Woodstock 25 éves évfordulóján itt is megjelennek a Pokol angyalai. Humán dobermannokban manifesztálódtak és semmi közük a motorokhoz és a Sziget-életérzéshez.

Részlet: Nagy Sziget könyv – tíz év hév (Crossroads Records, 2002)

Valami krimóban ültünk, mikor megszületett az elhatározás, hogy kimegyünk. Hallottunk már róla: arra emlékszem, nem voltak olyan szigorúak a beléptetési eszközök, mint manapság. Hja, mégiscsak 20 év telt el...

Izgi volt, már az első lépések a K-hídon. A mai napon is feláll a szőr a tarkómon, mint akkor. És azóta is, akárhányszor átmegyek azon a hídon. Bolyongtunk egy keveset, majd elérünk egy domb aljához, ahol már szólt a zene. Fura érzés volt. A dombra fölérve hihetetlen látvány fogadott, egy színpad állt, mint a híres Red Rocks Denver mellett. És a színpadon egy emberke állta a mikrofonállvány mögött egyik lábfeje a térdébe akasztva, és játszott egy ismert dallamot a fuvoláján... A Jethro Tull. Hoztak valami italt még, elfeküdtünk, forgott a világ, nagyon jó volt.

A következő nap még világosban mentünk ki, ott is maradtunk, míg fel nem jött újra. Konkrétumokra nemigen emlékszem, de annyira magával ragadt az a bizonyos "első benyomás", hogy azóta is minden évben kimegyek és ugyanúgy végigfut a borzongás a lábam ujjától a tarkómig. Nincs már kannás bor, esténként Sziget-híradó vetítés, meg sokkal szervezettebb lett, de tizenkilenc évet a Sziget is megélt...

Gödi