Matthew Braghini: „A legnagyobb gondot David Bowie turnémenedzsere okozta. Képzelj magad elé egy kétméteres, 140 kilós Puerto Ricó-i feketét, akinek iszonyatosan nagy szája van. Nos, ez volt Charlie, aki mindenbe belekötött.

Elmondott minket mindenféle amatőrnek. A koncerten meg iszonyatos biztonság, mindenkit távol tartottak a színpadtól, engem is alig akartak felengedni. Alig vártam, hogy elkezdjék, gondoltam, legalább másfél óráig csendben marad. Karcsi épp sétált fel a színpadra, mire Charlie odaszaladt, ki a fasz vagy te?, azzal majdnem lelökte. Mondom neki, övé a fesztivál. És miközben Karcsi nyújtotta felé a kezét, Charlie-tól maratoni, abszolút lekezelő letolást kapott.”


Részlet Jávorszky Béla Szilárd: Húsz év hév című könyvéből

Kovács Tamás programigazgató: David Bowie 34 fős stábbal érkezett, tíz tonna túlsúlyt kért, ami olyan horribilis összeg volt, mint két másik színpad összes technikai büdzséje.

Kiderült, a mosókonyhától kezdve a cateringen át a mosogatóig, mindent magukkal akartak hozni. Lealkudtuk a felére, megjelent a stáb, és olyan élményben volt részem, amivel korábban csak Stingnél találkoztam (nem a Szigeten). Vége a beállásnak, a fényes csávók még fenn huhogtak, tíz méter magasan, tökig olajosan. Lenn hosszú asztalon megterített a stáb, Bowie ült az asztalfőn, tíz-tizenöt ember két oldalt. Mindenki várta, hogy hozzák a kaját, de Bowie intett, hogy nem, bevárják a két fénytechnikust. És a két csávó lejött, kimosakodott, leült, akkor jó étvágyat kívántak. Merthogy ez egy stáb, nem arról szól, hogy Bowie utazik a biznisz klásszon, a roadja meg jöjjön utána biciklivel. Csoportépítő tréning van. Ha elmennek másfél évre egy 120 előadásos világkörüli turnéra, ott mindenkinek ismernie kell a másik gondolatát. Hisz 120 alkalommal kell villámgyorsan felépíteniük a maguk kis városát.

Részlet Jávorszky Béla Szilárd: Húsz év hév című Sziget-könyvéből (2012)

A vizualizáció napjaink egyik legelkoptatottabb kifejezése, az EZO-TV, a keleti tanok bölcsességeinek és a new age lomtárának a legbecsesebb darabja. Mégis… Minden valamirevaló zenekar tudatosan vagy a tudat alatt él ezzel a nagyon hatásosnak mondott csodafegyverrel. Aki manapság hangszert ragad, az, mint egy varázsköpenyes mesefigura szárnyra kél gondolatban és elindul a világ nagy fesztiváljainak színpadára.

Ma már mindenhova oda tudja képzelni magát az ember – feldolgozhatatlan mennyiségű kép és hanganyag áll az álmodozók rendelkezésére. 1997-ben még nem nagyon volt a háztartásokban internet, de már nagy esemény volt a Sziget Fesztivál, 260 ezer embert vártak és olyan nevek léptek fel mint David Bowie, a Faith No More és hasonló zenekarok. Mi úgy vágtunk neki annak a nyárnak is, hogy „idén sem leszünk”, de ezúttal mindenképp kimegyünk, mert ezt már nem hagyhatjuk ki. Meglepetésünkre Kovács Rastamás, úgy ítélte meg, hogy nekünk mégis ott a helyünk.

Akkor még automatikusan járt minden fellépőnek a heti jegy, így minden nap ott álltunk a Nagyszínpad előtt és mit csináltunk? Vi-zu-a-li-zál-tunk! Fejben már az is megvolt, hogy hova fogjuk feltenni az 1x1,5 méteres molinónkat.

Vörös András, Szabó András és én fogadásokat kötöttünk, hogy hány éven belül vesszük be a Nagyszínpadot. Átlagosan 5-6 évet adtunk magunknak, de nem tudom, hogy a többiek komolyan gondolták-e ezt. Ma már nem tudom, hogy akkor pontosan mit kívántunk. Szerintem akkor még a szervezők sem voltak avval tisztában, hogy evvel a fesztivállal felcsillantanak valamit abból, amire akkoriban az MTV-n felnőtt generáció vágyott. Elhittük, hogy ennek az egész angolul zenélésnek vagy egyáltalán a zenélésnek lehet értelme. Ma már ezt azért árnyaltabban látjuk, de akkor ott egy elég komoly elhatározás vagy akarat fogalmazódott meg.

Bár nem az első, de a legemlékezetesebb élményünk mindenképp a 2000-es Sziget, amikor először beszabadultunk a Nagyszínpadra.

A többi zenekar, a Tankcsapda a Bloodhound Gang és a Bad Religion kamionnyi technikát pakolt fel, nekem még pótgitárom sem volt: az egész FF-cájg egy nm-en elfért. Ezután még 3x játszhattunk a Nagyszínpadon és ma azt gondolom, csínján kell bánni a vizualizációval. Avval egyébként sajnos, hogy magyar zenekar már nem kerülhet fel a világsztárok mellé, egy kicsit meghalt egy értékes darabja ennek a nimbusznak, hacsak…

Kovács Levente (FRESHFABRIK)