Sziasztok!

...mint gondolom oly’ sokan, én is megpályázom az 50 %-os, kedvezményes hetijegyet.:)

Milyen egyszerű lenne a dolog, ha a karszalagok most meglennének, annál jobb és egyszerűbb bizonyítási mód kevés lenne. Ámde ez nincs, így megpróbálom szövegben bizonyítani, hogy bizony az idei lenne a hatodik szigetem. Sorozatban.

Ez persze nem olyan nagy szám, tudom, de az igazság az, hogy én idén már 39 éves vagyok.  Vagyis, nagyon messziről indultam mire odaértem a szigetre. Na nem távolságilag, hiszen Érden éltem és élek, hanem gondolkodásilag…

Mikor elindult, sok éven át azt tartottam, ez egy olyan hely ahová én biztosan nem megyek…
Aztán eljött a 2007-es esztendő. Kedvesem volt az, aki akkor már egy-két éve próbált rávenni, hogy legalább nézzem meg, nyissak egy picit… És ez volt az az év amikor ezt a próbálkozását siker koronázta. Biztos, h míg élek nem felejtem el mikor először mentem át a K hídon és amikor először fogott meg az érzés, a szabadság, a nyíltság, a környezet és a körülvevők egyszerű és magától értetődő befogadása.:)

Akkor még egy picit kisebb volt a sziget. Például, abban az évben még nagyszínpadot (úgymond, „igazi” nagyszínpadot) kapott pl. a Quimby, a Kispál és a Tankcsapda is (jó, utóbbi kettő különböző okokért de azóta is előfordult ott). A sok-sok füstös, szűkebb Quimby után igen meghatározó élmény volt őket ekkora színpadon látni, főleg a koncert második fele, utolsó harmada mikor már beköszöntött a sötétség.

És akkor volt meg életem első Hiperkarma koncertje is. Akkor még a Nagyszínpad mögött volt a Want 2-sátor (remélem így hívták), ott kb., ahol most a nemzetközi konyha van, és abban volt a koncert, méghozzá ha jól emlékszem az utolsó nap és elég későn. Meghatározó élmény volt, még ha furán is éreztem magam, kb. én lehettem a legidősebb.:D (de aki 34 évesen kezd el fesztiválozni az sajnos így jár…) És mivel abban évben ősszel fel is oszlottak pár évre, különösen értékes élmény volt (még ha a gödör-beli búcsún is részt vettünk adott év novemberében).

Szintén még ennek a szigetnek a fő élménye volt az első The Killers, akik, khm, szóval igencsak ’gagyi’ koncertet vezettek elő. Ezt legjobban az bizonyítja, hogy a ráadásban lenyomták újra a Mr. Brightside-ot-egy koncerten kétszer…:D Az egésznek annyira hakni hangulata volt, sajnos.

És a legesleg: a Manu Chao koncert. Azt hiszem, ezen ment el az áram, de ez nem zavarta a palit.:D Igaz, minket, a közönséget sem. Teljesen ellenkezője volt a Killersnek, óriási show volt, fantasztikus hangulat. Azt hiszem, életem talán legjobb koncertje volt az a Manu Chao és igen megörültem, mikor a következő évben a Volton viszontláthattam őket, ráadásul rögtön a Quimby után (bár lehet, hogy ez ekkor, a 2007-es szigeten is így volt-de ebben már nem vagyok biztos. :)

Bátyám kivitt 12 évesen a szigetre. Igazából nem érdekelt egyik koncert se, túl kicsi voltam hozzá. Volt kint valami vidámpark, ahova kivitt, ahol quadoztunk, tök jó volt.

Aztán felültünk valami hatalmas körhintafélére, amit annyira élveztem, hogy nyitot szájjal vihogtam közben. Pechemre arra szállt valami kavics, egyenesen a torkomba... Iszonyatosan fájt, ahogy belecsapódott a torkomba és igazából csak lenyelni tudtam. Vittek az orvosiba, belenéztek a torkomba, nem láttak semmit. Meghánytattak, ki is jött a kavics. Majd mentőautóval kivittek a szigetről. Na az menő volt. Bátyám utána elvitt a Heimpálba, mert mondták neki, hogy vigyen.

Baromi ideges volt, mert lemaradt valami koncertről. Most már tudom, hogy a 96-os prodigy koncertet hagyta ki miattam. Baromira sajnálom :(